Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
286 KISS GERGELY tenünk a vézelay-i apácakolostort. I. Miklós pápa 863 májusában privilégiumot adott ki, amelyben megemlékezett arról, hogy az alapítók, Girart de Vienne és felesége, Berthe a pápaság oltalma alá helyezték azt, és cenzus fizetését vállalták. A pápa ígéretet tett arra, hogy sem ő, sem utódai nem idegenítik el vagyonát, nem cserélik el, nem adják oda senkinek beneficiumként. A pápa meghagyta azt is, hogy a püspök az apát engedélye nélkül nem tarthat ott misét, nem rendelkezhet a belső ügyekben, nem támaszthat igényt ellenszolgáltatásokra (parafas aut mansionaticos) .10 ° E privilégium azután utat talált más kiváltságlevelekbe is, így például VIII. János pápa többször is felhasználta, de még VII. Gergely és II. Orbán idejében is felbukkant. Sőt ezen túlmenően alapvető szerepe volt a Liber Diurnus idézett formuláinak kialakulásában is.101 A pápai oklevelek megjelenése nem véletlen: a kolostorok gyakorta kerestek itt védelmet a laikusokkal és egyháziakkal szemben, mert a királyi oltalom a 9. század közepén már nem volt képes ezt a feladatot mindenütt betölteni. A világi uralkodók — mint láthattuk — maguk is támogatták a kolostorok önállóságát, vagyonuk biztonságát, ennek megfelelően általában a kolostori vagyon sérthetetlenségét (immunitás) és az apátválasztás szabadságát hangsúlyozták okleveleikben. Ez a garancia azonban a Karoling birodalom felbomlásával sokszor formálissá vált, különösen a nyugati területeken. A keleti részeken, legalábbis a 10. század közepétől, ismét nagyobb számban találkozunk királyi, utóbb császári oltalomlevelekkel.10 2 Ugyanez a helyzet a püspöki emancipációs oklevelekkel, hiszen a birodalom felbomlása nemcsak a világi struktúrákat zilálta szét, hanem súlyos hatással volt az egyházfegyelemre is. Nem meglepő tehát, hogy a pápaság — amely eleinte a korábbi királyi és püspöki okleveleket írta át és erősítette meg — fokozatosan kialakította a pápai oltalom intézményét a káros befolyás kivédésére.10 3 hanem egészében megvonja a püspöki joghatóságot, és csak a pápáét ismeri el, azaz exemptiot biztosít, 1. Szaivert, W.: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 291., 293.; Appelt, H.: Die Anfange des päpstlichen Schutzes i. m. 109-111.; Schwarz, W. : Iurisdicio und Condicio i. m. 85. 100 Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 37-38.; Hirsch, H. : Untersuchungen zur Geschichte des päpstlichen Schutzes i. m. 367-373. Hirsch azt is megállapította, hogy I. Miklós privilégiumában felhasználta I. Gergelynek az autun-i egyházmegye két apátjának és egy apátnőjének írt levelét, annak formuláit alkalmazta, 1. uo. 363-364. 101 Hirsch, H.: Untersuchungen zur Geschichte des päpstlichen Schutzes i. m. 374-405.; Falkenstein, L.-. La papauté et les abbayes françaises i. m. 41-43. Hozzá kell tennünk, hogy nem csak a vézelay-i oklevél töltött be ilyen szerepet. I. Gergely Castorius-hoz, Rimini püspökéhez írt levelének a püspök kolostoron belüli misézéstől való eltiltására vonatkozó része rendre visszaköszön a 9. századi, sőt a 11. századi pápai privilégiumokban is. Ezen felül bekerült a 11. századi Diversorum patrum sententie siue Collectio in LXXIV titulos digestaba is (39. fejezet). Ez utóbbi azért jelentős, mert ez volt az első kánonjogi gyűjtemény, amely a kolostorok kiváltságolt helyzetéről értekezett, 1. Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 42-43., 74. és a 2. sz. jegyz., vö. Feine, H. E.-. Kirchliche Rechtsgeschichte i. m. I. 157-158.; Lemarignier, J.-Fr.-. L'exemption monastique i. m. 288., 290-291.; Brundage, J. A.: Medieval Canon Law, (The Medieval World) London-New-York 1997.3 37. 102 Lemarignier, J.-Fr.: Structures monastiques i. m. 357-385. 103 A korabeli, 9-10. századi, pápai oklevelekben rendre a következő kifejezésket találjuk: „tutela", „protectio", „defensio", „munimen". Ez, ahogy korábban is, elsősorban a kolostori vagyon sértetlenségét, a szabad apátválasztást és a nyugodt szerzetesi élet fenntartását volt hivatva biztosítani. Ezzel azonban a pápa még nem vonta meg a püspök kormányzati hatóságát, hiszen a legtöbb esetben a kolostorral szemben támasztott anyagi jellegű követeléseket tiltotta meg, megengedve
