Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
270 KISS GERGELY ségi körébe. A bíráskodás jogát az egyházi bíróságon — püspöki széken — vagy az egyházmegyei zsinat keretében gyakorolta.1 4 A zsinat azonban nemcsak bírósági fórum volt, hanem az egyházmegye igazgatásának egyik legfontosabb intézménye. Két fontos feladatkör világosan kirajzolódik. Az egyik a kánoni szabályok, általános rendelkezések, tartományi zsinati határozatok bevezetése és érvényesítése, a másik a belső, egyházmegyei határozatok megalkotása (statuta, décréta) volt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezekben a kérdésekben a püspök háttérbe szorult volna: az ő ítéletei, kormányzati törekvései voltak az elsődlegesek és meghatározóak már csak azért is, mert a zsinatokon ő elnökölt és az előterjesztések zöme is tőle származott.15 Ez lényegében azt jelenti, hogy a püspöknek a kormányzati hatalom részeként törvényhozó joga is volt az egyházmegyében.16 A püspök az egyházmegyei zsinat térnyerése ellenére is a legfőbb bírónak számított az egyházmegyében, még akkor is, amikor ezt a feladatát — all. századtól egyre több helyen — a főesperesek vették át.17 A püspök ilyenkor is megmaradt felsőbb bírának, fellebbviteli fórumnak, illetve súlyosabb kérdésekben ő ítélkezett.1 8 A püspök bíráskodási illetékessége igen széles volt. Nemcsak a lelki ügyekre (spiritualia) terjedt ki, hanem a vagyoni kérdésekre (temporalia) is.1 9 Az egyházmegyében elkövetett vétkek szankcionálására különböző fenyítékeket alkalmazhatott (excommunicatio maior, e. minor, anathema interdictum, suspensio ab ordine, s. ab officio, s. a beneficio, privatio beneficii, degradatio). Ezt az igen kiterjedt ítélkezési jogkört szokás püspöki Ьаппитпак nevezni.20 A püspöki igazságszolgáltatásnak azonban semmi foganatja nem lett volna, ha az ordinariusnak nem lett volna lehetősége megismerni az esetlegesen felme-14 L. az első esztergomi zsinat 2. cikkelyét (uo. 184.). 15 A püspök meghatározó szerepére utal, Kálmán király első dekrétumának 2. és az első esztergomi zsinat 24. cikkelye (uo. 184., 200.) 16 Feine, H. E.: Kirchliche Rechtsgeschichte i. m. I. 215., 375-376.; Schreiber, G.: Kurie und Kloster i. m. I. 215-221. Hozzá kell tennünk, hogy ez utóbbi szerző elsősorban az exempt és nem exempt kolostorok és a zsinati kötelezettség viszonyát tárgyalja, azaz elsősorban azzal foglalkozott, milyen feltételek mellett nyerhettek egyes egyházi intézmények ez alól mentességet. 17 A magyar törvényekből kiemelhetjük Kálmán király első törvénykönyvének 6., illetve az első esztergomi zsinat 66. cikkelyét (Závodszky L.: Törvények i. m. 184., 204.), vö. Fügedi E. : Középkori település és egyházi szervezet az egykori nyugati Felvidéken. Regnum. Egyháztörténeti Évkönyv 1944-1946. 126., 138-139.; Fügedi, E.: Kirchliche Topographie und Siedlungsverhältnisse im Mittelalter in der Slowakei. Studia Slavica Scientiarum Hungaricae 1959. 382.; Bonis Gy.: István király. Bp. 1956. 128.; Györffy Gy.: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig I—II. Századok 92. (1958) 30-31.; Györffy Gy.: István király és műve. Bp. 1977. 186.; Mályusz E.: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 17., 19., 23.; Mezey L.: Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata. Bp. 1979. 94-95.; Kristó Gy.: A vármegyék kialakulása Magyarországon. (Nemzet és Emlékezet) Bp. 1988. 214-221. 18 L. I. László első dekrétumának 4. cikkelyét (Závodszky L.: Törvények i. m. 159.). 19 L. I. István első dekrétumának 13. cikkelyét (uo. 145., magyarul: AKIF 55.). 20 Feine, H. E.: Kirchliche Rechtsgeschichte i. m. I. 122., 124., 216-220., 436-440.; Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 107-109. (különösen 108., a 33.—35. sz. jegyzetek további irodalommal); Schreiber, G.: Kurie und Kloster i. m. I. 194-209. Schreiber itt is azokat a tényezőket kereste, amelyek rést ütöttek a püspök kormányzati hatalmán, és esetleg felhasználhatóak az exemptio megragadására. A püspök kormányzati hatalmára összefoglalóan 1. még Kumorovitz L. В.: Zselicszentjakab i. m. 73-74.; Solymosi L.: Püspöki joghatóság i. m. 101. Arra, hogy például az excommunicatio eszközével a magyar püspökök is éltek, 1. az első esztergomi zsinat 34. cikkelyét (.Závodszky L.: Törvények i. m. 201.).
