Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 271 rülő visszásságokat, vétkeket. Ezt a célt szolgálta az egyházmegyei szervezetbe tartozó egyházak rendszeres látogatása, a visitatio, amely a püspök egyik legfontosabb kötelessége volt.2 1 A püspök ilyen alkalmakkor tájékozódott az adott egyházi intézmény belső életéről, fegyelmi viszonyairól, és orvosolta a hibákat, viszszásságokat. Szükség esetén megreformálhatta az adott egyházi intézményt, élve bírói jogával.2 2 A püspök kormányzati hatalmának sajátos kifejeződése volt az alárendelt egyháziak, így különösen az apátoktól a benedictio során vett engedelmességi fogadalom, eskü.2 3 Az apát megáldása nem pusztán egy a rendi hatalomhoz kötött ceremónia volt, hanem jogi tartalmat hordozhatott, hiszen a megválasztott személynek gyakorta engedelmességi esküt (obedientia professus) kellett tennie az Ordinarius előtt.24 Ez alól természetesen lehetett mentességet szerezni, de ehhez mindenképpen kiváltság elnyerése volt szükséges.2 5 A püspök kormányzati hatalmának gyakorlása számos terhet rótt az alárendelt egyháziakra. A püspöki igazságszolgáltatás következményeként bírságpénz megfizetésének kötelezettsége terhelte őket, természetben vagy pénzben (circatura, comestio, servitium).2G A legtöbb nehézséget azonban a rendszeres vizitációhoz kapcsolt ellátás teljesítése jelentette. A látogatás alkalmával el kellett szállásolni a püspököt és kíséretét, gondoskodni kellett ellátásukról is. Hasonlóképpen kiadást jelentett a zsinati részvétel (procuratio canonica, cathedraticum, synodaticum) is. Ez a tehertétel különösen a plébániaegyházak esetében érvényesült, így külön érdekesség, hogy exempt apátságok is fizettek cathedraticumot saját, de nem exempt plébániáik után. Sajátos esetet képezett az, amikor egy-egy püspök kinevezésekor, a püspöki székvárosba való bevonulásakor külön illetéket követelt.27 A püspök tehát tanítói, de különösen rendi és kormányzati hatalmánál fogva egyházmegyéjében a hatalom teljességével bírt. Természetesen ennek ereje időben változó volt. A püspöki hatalom megerősödése, kikristályosodása a 8-9. századra tehető. A Karoling uralkodók egyházpolitikája a püspöki hatalom megerősítésére irányult, a világi hatalom igen hasznos és hathatós támaszt látott benne. Éppen ezért következetesen a püspöki hatalom teljessége mellett foglalt állást, és nem támogatta a különböző, mentesség szerzésére irányuló törekvéseket. Nem vélet-21 Falkenstein, L.\ La papauté et les abbayes françaises i. m. 108-109. 22 Falkenstein, L. : La papauté et les abbayes françaises i. m. 108-109. Magyar vonatkozásban utalhatunk I. László első dekrétumának 21. cikkelyére (Závodszky L.: Törvények i. m. 161.). 23 Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 107. 24 Schreiber, G.: Kurie und Kloster i. m. I. 126-128., 141-144. 26 Ennek a lehetőségnek az elnyerése az exemptio tartalmánál különösen érdekes. G. Schreiber három módozatát különítette el a mentességnek: 1) pápai benedictio, 2) a benedictio kérése tetszőleges püspöktől, 3) megyéspüspök által végzett benedictio engedelmességi fogadalom nélkül, 1. Schreiber, G.: Kurie und Kloster i. m. I. 128-137. 26 Feine, H. E.\ Kirchliche Rechtsgeschichte i. m. I. 217-218. 27 Schreiber, G. : Kurie und Kloster i. m. I. 225-236.; Feine, H. E.\ Kirchliche Rechtsgeschichte i. m. I. 217-218.; Falkenstein, L.\ La papauté et les abbayes françaises i. m. 117-120. A vizitációhoz kapcsolódó kötelezettségek, terhek álltak általában a püspökök és az apátok viszályainak hátterében. Ez a probléma már az 5. század óta számos esetben konfliktusokhoz vezetett, hiszen igen gyakran a püspökök túlzott követeléseket támasztottak a szerzetesekkel szemben.
