Századok – 2004
Figyelő - Vofkori Mária: Imreh Istvánról I/223
232 FIGYELŐ ráltságot vizsgálva is csak dinamikus szerkezetekben érdemes gondolkodni, Imreh már itt, a „Venczel-iskolában" megtanulta. Egyed Ákos szerint Imreh Istvánt „a szerencse kísérte akkor is, amikor már fiatalon az erdélyi magyar történetírás nagy öregjének, Kelemen Lajosnak a közelébe került az Erdélyi Múzeum-Egyesület történeti levéltárába, amelynek egy ideig igazgatója volt (1950-1953). Ez, valamint a Kelemen Lajos történeti iskolával (Szabó T. Attila, Jakó Zsigmond, Pataki József és mások) való további kapcsolatai nem maradtak hatás nélkül a munkásságára."2 4 Ennek a „történeti iskolának" nagy szerepe volt Imreh azon felismerésében, hogy a módszertani újítás csak felületi máz marad, ha nem párosul kitartó feltáró munkával a történelmi források terén, tehát az úgynevezett „mélyfúrásokra" elengedhetetlenül szükség van. És az is nyilvánvalóvá vált számára, hogy az új módszerek addig kevésbé használt forrástípusok bevonását igénylik. (Imreh meg is találta azokat, a falutörvénytől, a falujegyzőkönyvön át a beszédessé tett különböző conscriptiókig.) Imreh több helyütt maga is elmondja célkitűzéseit, törekvéseit, megjelöli módszereit, mi több, igyekszik úgy elénk tárni az általa vizsgált, általa látott és értelmezett történelmi valóságot, hogy ne hagyjon bennünk túl sok kétséget a felmerülő kérdések, kérdéskörök miértjét illetően sem. A már említett és munkássága egészének viszonylatában határkőként megjelölt 1947-es Székely falutörvényekben, már elmondja „ars poeticáját" a választott kutatási területet és az ahhoz szükséges módszert illetően is. És itt most engedtessék meg nekünk, hogy egy kicsit hosszasabban, legalább egy pár bekezdés erejéig átadhassuk a szót a fiatal Imreh Istvánnak: „A történelmi ismeret és szemlélet fontosságáról, valamint a társadalomvizsgálat történelmi megalapozottságának szükségességéről győztek meg bennünket szociográfiai kutatásaink is; ezek végső fokon mind a történelemhez vezettek el. Az erdélyi paraszttársadalom történetére vonatkozó összefoglaló feldolgozások hiányában forrásközlésekhez és részlettanulmányokhoz kellett fordulnunk, hogy kérdéseinkre kielégítő feleletet kaphassunk. Ezen az úton jutottuk el a falutörvények parasztságtörténeti forrásértékének felismeréséhez. A falu törvények viszont az őket létrehozó faluközösségi szervezethez vezettek és megismertettek egy olyan népi-történeti alakulattal, amelyben számtalan mai, de történeti gyökerű társadalmi és gazdasági jelenségnek a kialakulására, múltbeli funkciójára és szívós továbbélésének okára is magyarázatot kaphattunk. A még kiadatlan falutörvények felkutatásának és az erdélyi faluközösség vizsgálatának fontosságát azonban nemcsak a faluszociográfia történeti megalapozásának szükségessége indokolja, hanem parasztságtörténeti módszertani követelmények is. A népi múlt megismeréséhez ugyanis legsikeresebben az anyagi életviszonyok feltárásával juthatunk el, ha azokat szerves összefüggéseikben, tehát társadalmi alakulatokban, egységekben ragadjuk meg."2 5 (Itt zárójelben szeretnők megjegyezni, hogy Imreh Istvánnak, ebben az első székelyfalutörvény-közlésében nemcsak az egy életre eljegyzett kutatási terület és annak fontossága, nemcsak a vizsgálatához szükséges módszer mutatkozik meg, hanem az a Imreh-féle nyelvezet is, amely ötvözi a jelen- és múltbeli székely 24 Egyed Ákos: i. m. 7. 25 Imreh István: Székely falutörvények. Kolozsvár, 1947. 4.
