Századok – 2004
Közlemények - Janek István: Károlyi Mihály a csehszlovák–magyar viszony és a lakosságcsere rendezéséért 1945–48 között I/207
KÁROLYI MIHÁLY ÉS A CSEHSZLOVÁK-MAGYAR KAPCSOLATOK... 215 dolatát. Az 1946 októberében megkezdődött párizsi békekonferencián ez volt a csehszlovák küldöttség legfőbb célja, ám ezt nem sikerült elérnie. A csehszlovák kormány indoklása alapján mintegy 100 ezer magyar a lakosságcsere-egyezmény alapján távozna, és így mintegy 300 ezren kerülnének át Magyarországra. A fennmaradó 200 ezer magyarnak reszlovakizálnia kellene, és ennek fejében kapnák vissza a csehszlovák állampolgárságot. Ezzel összefüggésben a szlovák belügyi megbízott 1946. július 17-i rendelete alapján kezdték meg a magyar nemzetiségű lakosság körében a reszlovakizációt, a visszaszlovákosítási kampányt. A reszlovakizációval kapcsolatosan a magyarokat választás elé állították: ha szlováknak vallják magukat, visszakapják állampolgárságukat, ha nem, el kell hagyniuk Csehszlovákiát. A kampány során több mint 400 ezer magyar nyilvánította magát szlováknak.2 8 A reszlovakizáció megalkotói hármas előnyt reméltek ettől: a törvény következtében a magyarság számát statisztikailag le lehetett szorítani, másodsorban a reszlovakizáció után megmaradó magyarság kitelepítéséhez könnyebben hozzájárulhatnak a nagyhatalmak, harmadsorban a németek kitelepítése után a magyarok munkaerejét megmenthetik az ország számára.2 9 A csehszlovákiai magyarság reménytelen helyzetében nem sok jót ígértek a Külügyminiszterek Tanácsa párizsi értekezletének (1946. április 25.-július 12.) állásfoglalásai, illetve döntései sem. A Külügyminiszterek Tanácsának intézményét a potsdami egyezmény létesítette azzal a céllal, hogy folytassa a békerendezéshez szükséges előkészítő munkálatokat. Feladata volt, hogy ,,az Egyesült Nemzetek elé való terjesztés végett megszövegezze az Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal kötendő békeszerződéseket, és javaslatokat dolgozzon ki az európai háború befejezése kapcsán felmerült megoldatlan területi kérdések rendezésére".3 0 Benes 1946 júniusában meghívta Károlyit Prágába.3 1 Károlyi Benes meghívásának nagyon örült, mert úgy érezte, ezzel „megtört a jég", és a két ország között megindulhat a közeledés. О nem csak reprezentatív funkciót akart betölteni a magyarországi politikai életben, hanem a szomszéd államokkal való megbékélésen akart munkálkodni. Egy nagyobb dunai közösséget akart teremteni, amelyben Közép-Európa államai vennének részt. Véleménye szerint ezzel be lehetne kapcsolni Magyarországot egy nagyobb közösségbe, mert egyedül és elszigetelten előbb vagy utóbb el fog veszni. A magyar kormány csak részben támogatta Károlyi konföderációs elképzeléseit. Károlyinak fölajánlották a prágai követi tisztet, arra számítva, hogy elutasítja azt, ám ő örömmel fogadta, így a magyar kormány végül 28 A budapesti Csehszlovák Áttelepítési Bizottság 1946. március 4-től július 25-ig óriási propagandakampányt fejtett ki a magyarországi szlovákok között. A bizottság abból a tényből indult ki, hogy Magyarországon mintegy 450-500 000 szlovák él. A toborzás során szétosztottak 790 000 újságpéldányt, 490 000 brosúrát, 54 000 röplapot, sok ezer szlovák nyelvű könyvet, 60 hangversenyt rendeztek, 133 községben 277 népgyűlést szerveztek és 266 előadást tartottak a budapesti rádióban. Juraj Zvara: A nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában. Pozsony 1965. 32. 29 A reszlovakizációhoz lásd Rosty-Forgách prágai magyar megbízott feljegyzését Gyöngyösi János magyar külügyminiszternek. 1946. július 3. MOL XIX-J-l-a-IV-62. 42.-doboz. 30 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, Budapest 1983. 648. 31 Gyöngyösi magyar külügyminiszter Benes meghívása miatt megsértődött. Lásd Hajdú Tibor: Károlyi Mihály. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1978. 503.