Századok – 2004
Közlemények - Janek István: Károlyi Mihály a csehszlovák–magyar viszony és a lakosságcsere rendezéséért 1945–48 között I/207
210 JANEK ISTVÁN Károlyi a Harc nevű folyóiratnak adott nyilatkozatában kifejti, hogy Magyarországnak mindent el kell követnie, hogy elfeledtesse Szovjetunióval és a szomszédaival az ellenük elkövetett bűnöket, mert enélkül nincs Magyarországnak jövője, és tartós béke sem alakulhat ki a térségben. „Ez nem annyit jelent, hogy akár a Szovjetunió, akár pedig a szomszéd államok beavatkozhatnak a magyar belügyekbe, viszont nemzetközi önállóságunk megőrzése, sajátos kultúránk fejlesztése sem jelentheti az elzárkózást, vagy a régi Szent István-i és hasonló tanok felélesztését."1 1 Károlyi a nyilatkozat második részében a magyar nacionalisták támadását a következőképpen kommentálja: „az álhazafiak azt hirdetik, hogy aki a szomszéd népek barátja, nem lehet jó magyar", valamint azt is terjesztették róla, hogy Benes közbenjárására történik majd a hazatérése.1 2 Károlyi ugyanott a nacionalisták szemére veti, hogy ezzel le akarják járatni és azt a benyomást akarják kelteni, mintha őt nem a magyar nép választotta volna meg nemzetgyűlési képviselőnek, hanem kényszerből tették, ami szintén nem felelt meg a valóságnak. Károlyi 1945 júliusában Rákosinak küldött levelében felajánlotta, hogy elvállalná Magyarország londoni követségének vezetését. Károlyi mindenféleképpen diplomáciai szolgálatot szeretett volna vállalni, kezdetben így akart segíteni hazája nehéz helyzetén. A magyar demokratikus pártok között egyetértés volt abban a kérdésben, hogy a fő külpolitikai cél az, hogy Magyarország mielőbb kikerüljön a külpolitikai elszigeteltségből, rendezze nemzetközi gazdasági és kulturális kapcsolatait, békét kössön visszanyerje szuverenitását. A pártok véleménye viszont megoszlott a csehszlovákiai magyar kisebbség kérdésében. Károlyi 1945. szeptember 21-én Bölöni Györgynek1 3 írt levelében a következőket írja a csehszlovák-magyar viszonnyal kapcsolatosan. Véleménye szerint eredményeket érhetne el a két állam viszonyának javításában, mivel Benest és a többi vezető csehszlovák politikust régóta ismeri, de ehhez elengedhetetlen, hogy a magyar kormánytól valamiféle hivatalos megbízást kapjon. „Természetesen mielőtt ehhez a munkához hozzálátnék, előbb haza kell mennem, de sem Neked, sem nekem nem szabad elfelednünk, hogy 27 év óta távol vagyunk, és a magyar életet jóformán nem ismerjük. 27 év nagy idő, és amit elmulasztottunk, nem lehet egy-két hét alatt behozni. A nagy külpolitikai vonalakat azonban ismerjük, és mindketten hasznosabbak vagyunk künn, mint odahaza, legalábbis egyelőre. Lassanként majd meg fogunk ismerkedni az otthoni légkörrel."1 4 Károlyinak az volt érzése, hogy a magyar kormány képviselői féltékenyek rá, mivel jelölték őt általános követnek, de valódi politikai hatalom nélkül. Úgy érezte, mintha ezzel egy „tűzoltó központ" fejévé válna, akit oda küldhetnének, ahol a magyar vezetés elrontotta a tárgyalásait, és neki kellene ott csodát tennie. Károlyi ellenjavaslatot tett: állítsanak fel neki egy hivatalt, amelynek ő lenne a vezetője, és amelynek az 11 Károlyi válogatott írásai 191-192. 12 Károlyi válogatott írásai 192. Károlyi Mihály angliai emigrációjából, majd csak 1946. május 9-én érkezik meg Budapestre. 13 Bölöni György (1882-1959) író, újságíró. Károlyi bizalmas munkatársa az emigrációban. 1945-ben hazatért, Károlyi elnökké választásán munkálkodott, de később együttműködésük meglazult. A Központi Bizottság tagja lett. 1957-től az Élet és Irodalom főszerkesztője volt. 14 Károlyi válogatott írásai 203.
