Századok – 2004
Közlemények - Janek István: Károlyi Mihály a csehszlovák–magyar viszony és a lakosságcsere rendezéséért 1945–48 között I/207
208 JANEK ISTVÁN os felmérés szerint 254 320 főnyi munkaerő hiányzott. A németeknek és a magyaroknak, valamint a cseh és szlovák nép árulóinak és ellenségeinek megbüntetéséről összesen tizenhárom elnöki dekrétum rendelkezett. Az 1945. május 19-i keltezésű elnöki rendelet állami felügyelet alá helyezte a magyar és német vagyont. Az 1945. június 21-i 12. sz. dekrétum a náci bűnösök, árulók és segítőik megbüntetéséről szólt. A kassai kormányprogram megvalósítását célzó intézkedések sorában az egyik legfontosabb az ún. 33-as köztársasági elnöki dekrétum volt, amely 1945. augusztus 2-án a csehszlovákiai magyarok döntő többségét megfosztotta csehszlovák állampolgárságától. Ez a dekrétum egyrészt igazolta a már korábban hozott diszkriminációs intézkedéseket, amelyek eredményeként a csehszlovákiai magyarság teljes gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális jogfosztottság állapotába került. A potsdami konferencián a magyarok kitelepítéséhez a nagyhatalmak nem járultak hozzá.3 A potsdami konferencia ellenére újabb és újabb diszkriminációs intézkedések láttak napvilágot. A legjelentősebb azonban az 1945. évi 33. számú elnöki rendelet, amely a német és magyar nemzetiségű egyének állampolgárságát volt hivatott szabályozni. A magyar kormány a koalíciós pártokkal egyetértésben, több ízben is a szövetséges nagyhatalmakhoz fordult, hogy védelmet kérjen a csehszlovákiai magyarok számára, de ott nem talált megértésre, kitérő, illetve elutasító választ adtak beadványaikra.4 Károlyi Mihály 1945-ben a csehszlovák-magyar viszony alakulását londoni emigrációjából figyelte. Még nem tudta, mit hoz neki a sors, és nem látta a helyét az akkor kialakuló új Magyarországon. 1945. február 28-án vetette papírra a következő sorokat Edvard Beneshez írt levelében: „Én nem tudom, visszamegyek-e. Ez elsősorban a magyar néptől, másodsorban a szövetségesektől függ. De mindenképpen biztosíthatom Önt, ameddig élek, akár otthonról, akár külföldről, tovább fogok küzdeni a Csehszlovákia, Tito Jugoszláviája és Magyarország közötti mély és tartás szövetségért. Csehszlovákiát hídnak is tekintem Magyarország és Szovjet-Oroszország között."5 Ugyanebben a levelében megértéssel ír Benes azon nézetéről, amely szerint a csehszlovák kormány csak akkor bízhat meg Magyarországban, ha az leszámol a Szent István-i eszmével; csak ez lehet az őszinte közeledés előfeltétele. Tagadhatatlan, hogy huszonkét évi távolléte után Károlyi az első hónapokban úgy tekintett a kelet-európai fejleményekre, mint egy kívülálló, mivel a magyarországi belpolitikai viszonyokról ilyen hosszú idő elteltével nem voltak pontos információi. 1945. június 14-én Zdenék Fierlinger csehszlovák miniszterelnökhöz írt levelében Károlyi kifejti, hogy akkor lesz gyümölcsöző viszony Csehszlovákia és Magyarország között, ha az ellentétek megszűnnek. „A Csehszlovákia és Magyarország közötti perlekedés gyengítené a Szovjet-Oroszország barátainak a jövő, va-3 Vadkerty Katalin: A kitelepítéstőí a reszlovakizációig. Kaíligram, Pozsony 2001. 213. 4 Politikatörténeti Intézet Levéltára (továbbiakban PIL), 274. fond (f.), 10/24. őrzési egység (ő. e.)120/ res. Be. 1945. november 20. Gyöngyösi levele a Puskin szovjet, Schoenfeld amerikai, Gascoigne brit megbízottakhoz. A kérdéshez lásd még Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL), XDC-J-l-j. 30 doboz. A magyar külügyminiszter beadványa a Szövetséges Ellenőrző Bizottságához. 120/ res. Be. sz. alatt. 1945. nov. 17. A jegyzék az amerikai, angol és szovjet kormányhoz a csehszlovákiai magyarság helyzetének tárgyában. 5 Kiss Szilvia szerkesztő: Károlyi Mihály válogatott írásai 19E0-1°1C-. {továbbiakban: Károlyi válogatott írásai) Budapest 1964. 177-178.
