Századok – 2004

Közlemények - Janek István: Károlyi Mihály a csehszlovák–magyar viszony és a lakosságcsere rendezéséért 1945–48 között I/207

Janek István KÁROLYI MIHÁLY A CSEHSZLOVÁK-MAGYAR VISZONY ÉS A LAKOSSÁGCSERE RENDEZÉSÉÉRT 1945-48 KÖZÖTT1 Károlyi Mihály 1946. május 8-án, huszonhét évnyi emigráció után tért haza Magyarországra. Károlyi a magyar történelem egyik legvitatottabb és legszínesebb alakjának számít. Pályafutása alatt volt a nemzet megváltója, majd később a nemzet árulója. Sokan őt hibáztatták a trianoni katasztrófáért. Eletében kétszer lett emigráns, és kétszer rehabilitálták. Második hazatérése már csak halála után történhetett meg 1962-ben. Tanulmányomban Károlyi Mihály tevékenységének azon részét szeretném bemutatni, amelyet a csehszlovákiai magyarok érdekében fejtett ki 1945 és 1948 között. Magyarország szomszédai közül a legrosszabb viszony Csehszlovákiával alakult ki 1945-ben, amely alapvetően a csehszlovák kormány nemzetiségi politikájára, a felvidéki magyarság üldözéseire vezethető vissza. Az Edvard Benes által Londonban alakított csehszlovák emigráns kormány a második világháború éveiben átértékelte a nemzetiségekkel kapcsolatos politikáját. A korábbi és szerintük nem kielégítő eredményekkel járó asszimilációs politikát az idegen népcsoportoktól, a németektől és magyaroktól való megszabadulás gondolatával cserélték fel. A csehszlovák vezetés nyugati és keleti szárnyának tagjai 1945 márciusában Moszkvában tanácskoztak a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttségével. A nyugati szárny vezére Edvard Benes, a keletié Klement Gottwald volt. Összeállították a kormányprogramot, amelyet 1945. április 5-én Benes elnök Kassán hirdetett ki. 1945. április 7-én jelent meg a Szlovák Nemzeti Tanács belügyi megbízottjának rendelete, amelynek értelmében a magyarok által lakott településeken nem lehetett nemzeti bizottságokat alakítani. Az említett törvények alapján magyarok nem lehettek sem politikai pártnak, sem tömegszervezetnek tagjai, ugyanekkor elbocsátották állásukból a magyar származású közalkalmazottakat is. A magyar nemzetiségűek tulajdonában lévő üzemeket, műhelyeket állami gondnokság alá vonták. A magyarok lakásait a városokban kisajátították, a városokban lakó magyarok egy részét internálták. Szlovákia különböző részein internáló táborok jöttek létre. Ennek következtében a felvidéki magyarság közül több mint 38 ezer fő hagyta el Csehszlovákiát.2

A különböző korlátozó intézkedések következtében a magyar nemzetiség elesett az egészségügyi ellátástól, és a nyugdíjtól is. A 88/1945. számú dekrétum alapján a magyarokat kényszermunkára vihették a cseh országrészekbe, ahol a szudétanémetek távozása után óriási munkaerőhiány alakult ki. Egy 1946-1 A tanulmány az OKTK (A.1769/IX/01) számú pályázata támogatásával készült. 2 Slovensky Národny Archív, Bratislava (Szlovák Nemzeti Levéltár, Pozsony) Belügyminisztérium anyaga. 2. doboz. Т-1023/7-26/. szám alatt.