Századok – 2004
Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3
18 LADÁNYI ANDOR sának irányát és tartalmát semmiféle cenzúrának alávetni nem lehet. [...] én mint protestáns ember, a tanítás protestáns keresztyén szellemét csak előnynek tarthatom, de ez az óhajom és meggyőződésem nem menthet fel annak az igazságnak kiemelésétől, hogy az egyetemi tantárgyak nagy tömegénél a legnagyobb nehézségbe ütközik annak megítélése, hogy mi egyezik meg igazán a protestantizmus szellemével? Különösen a jogi és természettudományi tárgyaknál ez a pont állandó mindennapi összeütközésnek és a legkellemetlenebb szellemi harcoknak volna kétségtelen okozója." - Az alapító levél e részét ennek megfelelően módosították. A protestáns szellem érvényesítése fő tényezőjének — a hittudományi kar működése mellett — a világi karok tanszékeinek betöltésénél az egyházkerület befolyásának érvényesítését, a kollégium jogi és bölcsészeti fakultásai tanárainak egyetemi kinevezését tekintették. Ezzel kapcsolatban Balogh Jenő Tisza Istvánnak írt 1911. augusztus 5-i levelében arról számolt be, hogy Degenfeld József főgondnok „legújabb levelében is feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy a világi karoknál is öt általa megjelölt tanszék (pl. jogbölcselet, magyar nyelv és irodalomtörténet) csak ref. tanárokkal legyen betölthető. [...] Ezért kértem a gróf urat, hogy [...] a mai püspök beiktató közgyűlésen ne hozzanak olyan határozatot, a mely a világi karokra nézve is lekötné az egyházkerületet." A tárgyalásokba ezidőtájt bekapcsolódó, a református egyházban fontos tisztségeket betöltő Tisza István — aki nagy aktivitást fejtett ki annak érdekében, hogy Debrecen egyetemet kapjon — egyrészt az egyházkerület vezetőit igyekezett meggyőzni az egyetem állami jellegéből következő realitások figyelembe vételéről, másrészt pedig a kormányzatot rávenni az egyházkerület kívánságainak lehetséges teljesítésére. A VKM és az egyházkerület hivatalos tárgyalására 1911. szeptember 22-én került sor, az ott született, Balogh Jenő által megszövegezett megállapodásokat Zichy — miután a minisztertanács elfogadta a debreceni és a pozsonyi egyetem felállításáról szóló törvényjavaslatnak az országgyűlés elé terjesztését — november 7-i leiratáben közölte Degenfelddel. Ezek elsősorban az egyetem teológiai fakultására vonatkoztak: annak tanárai csak lelkészi minősítésű egyének lehetnek, az egyházjog és a bölcsészet tanárait kivéve (azok jogi, ill. bölcsészeti kari végzettséggel is kinevezést nyerhetnek); a tanszékek betöltésénél jelentős szerepe lesz az egyházkerület e célra alakított bizottságának; a kar lelkészi tagjai „mindazon cselekményekért vagy mulasztásokért, melyek az egyházi törvények szerint fegyelmi vétségnek állapítanak meg, az egyházi fegyelmi hatóság alá tartoznak" (ami a Zoványi Jenő elleni 1910. évi fegyelmi eljárás tanulságai alapján a tanítás szabadságának nagyfokú korlátozását jelentette), és a lelkészi minősítést az egyházkerület teljesen önmagának tartja fenn. A megállapodások értelmében — minthogy a világi karok tanszékeit az állami költségvetés terhére fogják szervezni és dotálni — az egyházkerület az egyetem céljaira felajánlott alapítványi összeg fennmaradó részét a tanárjelöltek részére építendő internátus felállítására és fenntartására fordítsa, „amely a debreceni egyetem bölcsészeti karával fog kapcsolatba hozatni". A megállapodásokban szerepelt az is, hogy az egyetemi tanév elején a megnyitó és a tanév végén a záró ünnepséget megelőző istentiszteletet „a theológiai tanári kai- egyik tagja a debreceni ref. nagytemplomban tartja s azon az egyetem rektora és tanácsa, mint hivatalos funkczionáriusok részt vesznek". Se-