Századok – 2004

Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3

16 LADÁNYI ANDOR hogy „azzal a hitfelekezetek egyetem-állítási jogának elvi kérdése eldöntöttnek egyáltalán nem tekinthető"). Berzeviczy Albert: Közművelődésünk és a harmadik egyetem c., 1894-ben megjelent alapvető munkájában részletesen foglalkozott a felekezeti egyetem kérdésével. A protestáns felekezetek egyetemlétesítési jogát illetően megjegyezte, hogy azt az 1791. évi XXVI. törvény expressis verbis ugyan nem tartalmazta, de nem is zárta ki; ezzel kapcsolatban Treforthoz hasonlóan ő is a törvényhozási intézkedés szükségességére utalt. A tervezett debreceni protestáns egyetemmel kapcsolatban rámutatott — különösen az orvosi fakultás, továbbá a természettudományi tanszékek szervezése esetében — a jelentős költségekre, de a legfontosabb kérdésnek azt tekintette, hogy „vajon a hazai tanügynek, a tudomány érdekének, a nemzeti érdekeknek jó szolgálatot teszünk-e azzal, hogy a felekezeti oktatást s [...] a felekezeti szellemet is egy oly térre visszük be, a hová eddig hazánkban befogadva nem volt: az egyetemi oktatás terére?" Kitért arra is, hogy ha felállítanák a debreceni protestáns egyetemet, akkor e példa nem fog sokáig követés nélkül maradni, létrejönne a katolikus egyetem, sőt nem lehetne megtagadni görög-keleti román egyetem megalakítását sem (amelynek szelleme „a magyar állameszme iránti rokonszenv terjedésének nem kedvezne"). Fejtegetéseit a következőkkel zárta: „Kívánatos-e tudományos szempontból, kívánatos-e politikai szempontból, hogy ebben a nemzetiségileg, társadalmilag úgyis annyira széttagolt [...] országban immár a tudományba is belévitessék a felekezeti s előbb-utóbb a nemzetiségi particuralismus?" A harmadik egyetem létesítésére irányuló több mint negyedszázados törekvések az 1910-es évek elején végre a megvalósulás stádiumába érkeztek. A Felső Oktatásügyi Egyesület 1911 májusában négynapos ankétet rendezett az új egyetemek alapításáról; ezen Berzeviczy bevezető előadásában, valamint a világi professzorok többsége a létesítendő egyetemek állami jellege mellett foglalt állást. (Schneller István szerint: „Egyetemet csak az állíthat fel, s tarthat fenn, aki maga is a tanszabadság elvét, a lelkiismeret szabadságának elvét vallja. [...] Felekezeti tudományegyetem contradictio in adjecto.") Felekezeti egyetem létesítését csak a budapesti egyetem három teológus és két jogászprofesszora támogatta. Az ankét befejezése napján, május 19-én Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter — akinek politikai útja a néppárttól az alkotmánypárton át vezetett a munkapárthoz — képviselőházi expozéjában egyértelműen a felállítandó egyetemek állami jellegét hangsúlyozta. Az 1911. december l-jén a debreceni és a pozsonyi tudományegyetem felállításáról az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint: „összes egyetemi tervezgetéseimnél az az irányító eszme vezetett, hogy csakis állami egyetemek felállítására szabad törekednünk". Ezt azonban — e kérdés jogi és oktatáspolitikai vonatkozásait nem érintve — kizárólag az anyagi-pénzügyi feltételekkel indokolta: „A nélkül, hogy azt a bonyodalmasjogi kérdést elemezném, mely a felekezeteknek u.n. egyetemállítási jogával kapcsolatos, ki kell jelentenem, hogy felekezeti egyetemek létesítését időszerűnek nem tartom. Minden egyéb érvet mellőzve, csak azon nagy feladatokra utalok, a melyek a felekezetekre az alsóbb fokú iskolaügy terén nehezednek. E feladatoknak a felekezetek ma is csak nagyfokú állami támogatással tnd-igk megfelelni, úgy