Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

166 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA Nationalpartei) pedig a népek önrendelkezési jogáért és a békeszerződések revíziójáért lép fel tántoríthatatlanul. Számarányát, gazdasági jelentőségét és magasan fejlett kultúráját tekintve a csehszlovákiai német kisebbség arra lenne hivatott, hogy az európai kisebbségi mozgalomban is szóvivő legyen. Más politikai rendszer esetén a kisebbségvédelem más európai országokban is biztosan nagy lépéseket tett volna már. Ez nemcsak a csehszlovákiai németeknek válna javukra, sokkal inkább az összes európai határmenti és külföldi németségnek, amely Európa különböző államaiban szétszórtan él, mint ahogy javára válna a többi kisebbségnek is. Felesleges közelebbről kifejteni, milyen súlyosan megterheli a mai helyzet a magyar kisebbség befelé és kifelé folytatott védekező harcát. A belső kisebbségpolitikában a kormánybarát magatartás egyet jelent azzal, hogy egy egységes kisebbségi front megteremtése lehetetlen, - és ez egy olyan államban, ahol a kisebbségek a szlovákokkal együtt lélekszám szerint is felülmúlják a cseh „többséget". Továbbá ez azt jelenti, hogy éppen a legnagyobb kisebbség egy része nyújt különösen erős morális támogatást annak a rezsimnek, e kormányzati rendszer helyzetét erősítve, mely minden akaratnyilvánításában kisebbségellenes magatartást tanúsít. A kormánybarátság továbbá azt jelenti, hogy a németség e része, amely érdekeit csak ellenzéki táborban képes megvédeni, a magyar kisebbséget is — önvédelmi harcában természetes harcostársát — egyszerűen cserben hagyta. A szudétanémetek kormánybarát magatartása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szlovákok a nyílt ellenzékiségtől visszariadnak, és hogy Kárpát-Oroszországban az autonómiáért folytatott harc eddig eredménytelen maradt. Kifelé azt jelenti német miniszterek részvétele a kormányban, hogy Csehszlovákia bizonyos valószínűséggel tudja a külföld felé a megszilárdult belső viszonyok látszatát kelteni, különösen Genfben. Ennek következtében a csehszlovákiai kisebbségek elnyomásáról a világsajtó útján nyilvánosságra hozott hírek hihetősége is erősen befolyásolható. Nevezetesen a magyarok ellen, de az ellenzéki szellemű németek ellen is — a német kisebbség kormányhű táborára utalva — az „irredenta" vádját hozzák fel, az egész világ előtt Közép-Európa nyugalma és békéje megzavaróinak bélyegezve őket. Mindezt a kormánybarát németekre hivatkozva. Csehszlovákia látszat-konszolidációjának e „handicap"-jét a szlovák és a rutén emigránsoknak is mozgalmuk terheként kell számításba venniük. Azon törekvések számára is, amelyek a Párizs-környéki szerződések revízióját akarják véghez vinni, egészen jelentős hátrány származik abból, hogy egyes szudétanémet pártok támogatásukban részesítik a cseh kormányt, főleg azáltal, hogy mind befelé, mind kifelé jóváhagyják annak a csehszlovák államnak a politikáját, amely minden eddigi kormánya révén a szó legszorosabb értelmében egy százszázalékos revízióellenes felfogást képviselt, s a párizsi békeszerződés teljes érinthetetlenségét hirdette meg. A csehszlovákiai németek és magyarok közti kapcsolat mélyreható és szakszerű ismertetésekor a Szlovákiában élő németek speciális helyzetére különös figyelmet kell fordítani. Ezek az un. kárpátnémetek sok évszázadon át teljes összhangban éltek — mondhatni bensőséges érzelmi közösségben — a magyarokkal. Ezzel magyarázható egyértelmű állásfoglalásuk — az 191H-3S összeomlás alkal-