Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 165 Több mint 3 és V2 milliós lélekszámával a németség adja kb. több mint 1/4-ét a Csehszlovák Köztársaság összlakosságának, és ezzel rögtön az ukránok után Európa számszerűleg második legerősebb kisebbsége, miközben azonban nem szabad elfelejteni, hogy az ukránok relatív száma jelentősen kisebb, mint a németeké Csehszlovákiában. Ezen kívül nem lehet eltekinteni attól, hogy a németek Csehszlovákiában mind kulturális, mind gazdasági vonatkozásban olyan jelentős szerepet játszanak, amely abszolút és relatív számukat messze meghaladja. Sok jelentős vonatkozásban ők voltak és ma is ők az uralkodó nép tanítómesterei, és ők képezik azt a hidat, amely összeköti az uralkodó népet a nyugati kultúrával. A cseh ipar centrumai német településterületen vannak. A csehszlovákiai külkereskedelem hosszú ideje aktív mérlege a német határterületekről történő nagy exportra vezethető vissza. Az állam pénzügyi életében a németek ma is nagyon jelentős helyet foglalnak el és Ny u gat - С s e h or s z ág széles körben ismert gyógyfürdői is német talajon találhatók. Végül utalni kell még arra, hogy a németeknek Csehszlovákiában a magyarokban, szlovákokban és ruténekben, akikkel a nemzetiségiek száma az összlakosságnak több mint felét eléri, természetes szövetségesei vannak, és ezen segítő erők ügyes felhasználásával a mérleg nyelvét jelenthetnék a cseh politikában, ami a cseheket eddigi bel- és külpolitikájuk felülvizsgálatára kellene hogy kényszerítse. Kedvező politikai pozíciójuk és kulturális, valamint gazdasági jelentőségük ellenére sem tudták sajnos kihasználni a helyzetet a szudétanémetek, bár lehet mondani, hogy ennek ők egyáltalán nincsenek tudatában. Vezetőik kevés kivétellel a régi Ausztriából átvett „asztal melletti politizálás" módszereiben élték és élik ki magukat, és habár közülük sokan népük pozitív kisebbségi jogainak szorgalmas és bátor élharcosai, erőiket legtöbbször részletkérdésekre pazarolják, miközben a Csehszlovák Köztársaság nagy állam- és kisebbségpolitikai központi problémái részükről szinte észrevétlen maradnak. Mialatt Észtországban a kicsiny német kisebbség az eddig szinte egyetlen kultúrautonómia létesítésében alkotóan részt vállalt, — mintegy a magyarországi görögkeleti szerbek és románok egyházi és iskolai önkormányzatának modern párjaként, — mialatt Elzászban a német autonomisták súlyos személyes áldozatokat hoznak eszméikért és Eupen-Malmedyben a németek csüggedetlenül követelnek egy új népszavazást, a szudétanémet politika folytonos visszavonulási csatározásokban merül ki, ami miatt a nép demoralizálódik, ellenállási ereje felőrlődik, és vagyona lassan, de biztosan fogy. A csehszlovákiai németség számára súlyos taktikai hátrány származik abból, hogy a német pártok nem tudtak megegyezni a kisebbségi kérdés tekintetében egy közös, átfogó és nagyvonalú programban. A program vonatkozásában minden aktivista csoport előtt a kulturális autonómia észtországi példája lebeg, anélkül, hogy egy konkrét programot kidolgoztak volna, vagy az iskolaügyi miniszterrel, dr. Dérer-rel, aki kereken és világosan ezen követelések ellen foglalt állást, energikusan küzdöttek volna. A keményen ellenzéki Német Nemzetiszocialista Párt (Deutsche Nationalsozialistische Partei) területi autonómiát követel a német területnek, a Német Nemzeti Párt (Deutsche