Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

164 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA jogos kérdései, amelyek dr. Benes ezen taktikai manőveréhez kapcsolódnak, és amelyek néhány sajtóorgánumban ilyen vagy olyan megfogalmazásban olvashatók, körülbelül a következőképp hangzanak: A német miniszterek rábírhatták-e dr. Benest arra, hogy francia- és lengyelbarát politikáját összhangba hozza egy németbarát politikával? Megpróbálta-e a cseh külügyminiszter német kollégáira tekintettel a Magyarországon kívül Németország ellen is irányuló előkészületeket korlátozni? Stb. De hát milyen kisebbségpolitikai hasznot húztak a történelmi országok németjei kormánybarát politikájukból? Az illető német pártok egyetlen komoly aktívumot sem képesek felmutatni. A német ellenzéki pártokkal való vitáikban csak egyvalamit hoznak fel, szokás szerint konkrét bizonyítékok nélkül: kormánybarát magatartásuk még nagyobb belpolitikai nehézségeknek veszi elejét, mint a meglévők. Hogy ez nem így van, eléggé bizonyítják a legújabban ismét elővett erdőreformmal kapcsolatos német panaszok; továbbá az a tény, hogy az iskolaügyi minisztérium nemrégiben 270 milliós kölcsönt kapott, hogy cseh kisebbségi iskolákat létesítsenek, és előkészítsék ezen a módon a német településterületek elcsehesítését. Az 1930. december 1-i népszámlálás alkalmával elkövetett visszaélések is, és a rendzavarások, amelyek 1930 szeptemberében Prágában történtek, bizonyítják, hogy a csehek csakúgy, mint korábban, azon az úton haladnak tovább, amelyre közvetlenül az államhatalom változása után rátértek. Még gazdaságpolitikai szempontból is németellenes irányt követ a kormány. Miközben a kormány agrárpolitikai intézkedései elsősorban a többségében agrár cseh népet szolgálják, a mindjobban terjedő gazdasági válság és a szánt szándékkal Magyarország ellen indított vámháború legelsősorban a szudétanémet iparvidéket sújtja. Sőt külsőségeiben is megaláztatást jelent a kormánybarát politika a szudétanémetek számára. Jellemző erre az az állítólagos szokás, hogy a német miniszterek — nyilvánvalóan cseh kívánságra — el szoktak utazni Prágából, mihelyt a minisztertanácsban kényes kérdéseket tárgyalnak, mint pl. szövetségi szerződések. „Si non è vero... [è bene trovato". - „Ha nem is igaz, nagyon találó".] Az aktivisták tehetetlensége, minden látszat szerint túlságosan alkalmazkodó politikájuk is, itt a legszembetűnőbb. De ez a kormánybarát politika általános kisebbségpolitikai szempontból is nagy hátrányokkal jár. A Népszövetséghez való panasztétel útjának igénybevételére nézve hátráltató az a tény, hogy a prágai kormányban ugyanazon német kisebbség képviselői ülnek, akik Genfben gazdag anyagot terjeszthetnének elő, hogy bizonyítékot szolgáltathassanak: a cseh kormány könnyű szívvel túlteszi magát a kisebbségvédelmi szerződés határozatain: 1925 óta a német kisebbség egyetlen egy esetben sem fordult a Népszövetséghez, inkább a számtalan kedvező alkalmat — amelyek Prága nagyfokú gátlástalanságának köszönhetően gazdagon kínálkoztak számára — teljesen kihasználatlanul elszalasztotta. Sőt, a német kisebbség nemhivatalos tevékenységének is e kormánybarát politika alatt a nemzetközi-jogi kisebbségvédelmi területen gyakran súlyosan szenvednie kellett. Elég dr. Medinger szenátor tevékenységére utalni. Milyen egészen más feladatokra lenne képes a csehszlovákiai németség, tekintve a meglévő adottságokat!