Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 163 mány táborába. De a kicsi — a mögötte álló értelmiség és gazdaság révén mégis jelentős — Német Munka és Gazdaság Közössége 1930 novemberében levonta a sikertelen kormánypolitika következményeit, és kilépett a koalícióból. Mindazonáltal ez a csoport csakúgy, mint azelőtt, az aktivista program mellett tart ki éppúgy, mint az 1929 óta ellenzéki beállítottságú Német Iparospárt és az Országos Keresztényszocialista Párt német szekciója. ф $ ^ Csehszlovákia tipikus nemzetiségi állam. Más okok mellett ez a körülmény is magyarázza az új köztársaság strukturális gyengeségét és szervességi fogyatékosságát. A németek részvétele a kormányzati ügyekben hatalmas külpolitikai támpillér lett a düledező államépítmény számára. Közismert, hogy Benes úr unosuntig ismételten kihasználja a németek kormánybarát magatartását azon állítása bizonyítására, hogy Csehszlovákia már teljesen megszilárdult, a kisebbségi problémát maradéktalanul megoldották. Annak illusztrálására, hogy ez a politika milyen visszhangra talál a kisebbségi irodalomban, egy a kisebbségvédelemmel foglalkozó angol könyvből idézzük az idevágó részeket: „Dr. Benes a következőket mondta 1925. december 2-án a londoni King's College-ban tartott előadásában: »Hangsúlyozni kell, hogy a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek speciális helyzetben vannak. Csehszlovákiában a kisebbségek nem a létükért és nemzeti kultúrájuk megőrzéséért harcolnak, — ezek védelme szerepel a kisebbségi szerződésekben, — hanem a kormányzásból szeretnék kivenni részüket, sorsukról akarnak dönteni, és nemcsak a nemzetiségekéről, hanem az egész országéról. Ezért mi azt kívánjuk a nemzetiségektől, hogy teljes egészében azonosuljanak az államérdekekkel, érezzék magukat a saját államukban, hiszen ennek minden szükséges feltétele adott Csehszlovákiában«. A szerzőnő ehhez még a következőket fűzi hozzá: „Csehszlovákiában a kisebbségek parlamenti képviselői először elutasították a kormánnyal való együttműködést, s állandó ellenzékben maradtak. 1926 folyamán azonban a német és a magyar polgári csoportok több intézkedésben is támogatták a parlamentet, és ugyanebben az időben javaslat született egy csehszlovák, német és magyar szocialistákból álló egységes szocialista ellenzék létrehozására. Svehla 1926 októberében megalakított polgári kormányában két miniszteri tárcát kaptak a németek: az igazságügyit és a munkaügyit. A Szlovák Néppárt 1927 januárjában ugyancsak elfogadott két tárcát, a törvények egységesítéséért felelős miniszteri posztra, ill. az egészségügyi miniszteri posztra is az ő képviselőjük került. A Szlovákiáért felelős miniszteri posztot ugyanekkor megszüntették. 1927. január 1-én a német szakszervezeteket felvették a Cseh Nemzeti Szakszervezetek Központjába. Úgy tűnik tehát, hogy Csehszlovákia tűljutott a nemzeti többség és a kisebbségek között zajló éles küzdelem első szakaszán". (L. P Mair: The Protection of Minorities. London, 1928. 126-127. 1.) Szükségtelen ennek a politikai játéknak a birodalmi német érdekek szempontjából való jelentőségét hosszú távra felbecsülni. A napi politika többé-kevésbé