Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

162 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA mellett, és úgy hitték, a szudétanémetek jövőbeni sorsát legjobban a Német-Ausztriához (Deutschösterreich) és Németországhoz csatlakozás révén lehet biztosítani. - Szlovákia (a korábbi Felső-Magyarország) németjei egybehangzóan az István-i birodalomban maradás mellett nyilatkoztak és kötelezték el magukat. b, 1920-25. Az első választott nemzetgyűlésben a szudétanémetek elismert vezetője, dr. von Lodgman, az önrendelkezési jog jegyében a magyarsággal vállvetve küzdött a merev, központosított „oktrojált alkotmány" és annak soviniszta létrehozói ellen. Németek és magyarok akkoriban ugyanazon ellenzéki alapon álltak. Egyesült erővel küzdöttek nemcsak a belpolitika területén, sokkal inkább külföld felé: így a földreform kérdésében közös panaszt intéztek a Népszövetséghez. Sajnálatos, hogy mielőtt Csehszlovákia két legnagyobb kisebbsége ezt a közös és erős ellenzéki egységfrontot képes lett volna teljesen kiépíteni, és az egyesült harc gyümölcseit beérlelni, a németségen belül az „aktivizmus" és a „negativizmus" politikai ellentétei mindinkább kezdtek felszínre kerülni. c, 1925-29. A német aktivisták sikeres előrenyomulásakor az 1925-ös parlamenti választások alkalmával, dr. Lodgman — a német-magyar munkaközösségnek ez a tehetséges és lelkes politikai élharcosa — önszántából visszavonult a politikától. 1926 őszén a Gazdák Szövetsége (Bund der Landwirte), a Német Iparospárt (Deutsche Gewerbepartei), és a Keresztényszocialista Párt német szekciója (Deutsche Sektion der ungarischen Christlichsozialen Landespartei), belépett a kormányba. A Magyar Nemzeti Párt szintén tárgyalásba kezdett Svehla kormányfővel egy kormánybarát magatartás feltételeiről. De a párt cseh részről nem talált semmi megértésre a magyar kisebbség követelései iránt. Nem akarva, hogy üres ígéretekkel kenyerezzék le, ezért — miután a megbeszélések teljesen meghiúsultak — megmaradt korábbi ellenzéki álláspontján. Az előbb említett német pártok belépése a kormányba súlyos következményekkel járt. Ez által a német kisebbségi fronton először is egy nagyon nem örvendetes rés keletkezett, ami eleve lehetetlenné tette valamennyi kisebbség öszszetömörítését, a közös politikai front hézagmentes kiépítését. A Szlovák Néppárt (Slovenska Ludova Strana) kétségtelenül e benyomás alatt cselekedett, amikor a német példát követve kormánybarát magatartást vett fel. A magyarság azt látta, hogy teljesen magára maradt a kisebbségi jogokért és az autonómiáért vívott harcában. De ez a lépés kétségtelenül minden haszon nélkül maradt még a németség számára is. A kormánybarát német pártok habozás nélkül megszavazták az állami költségvetést, a katonai előterjesztéseket, Masaryk újraválasztását, sőt még a közigazgatási reformot is, amely révén a németek elveszítették két kerületben megvolt többségüket, és a többségében német Sziléziát Morvaországgal egyesítették. d, 1929-30. Az 1929-es választások után sem következett be lényeges változás. A Gazdák Szövetsége felcserélte két kormánybarát testvérpártját: a Német Iparospártot a Német Munka és Gazdaság Közössége (Deutsche Arbeits- und Wirtschaftsgemeinschaft) helyettesítette, a német keresztényszocialisták helyére a német szociáldemokraták kerültek a kor-