Századok – 2004
Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159
160 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA Az un. utódállamok fennhatósága alá kényszerített magyar kisebbségek esetében más a dolgok állása. Az elcsatolt magyarság nagy tömegei, maguk az erdélyi székelyek is, — ez utóbbiak mindenesetre több-kevesebb földrajzi megszakítással — közvetlenül kapcsolódnak Csonka-Magyarország magyar magterületéhez. Előzményként előrebocsájtandó lenne mindenekelőtt az a tény, hogy a csehek éppúgy, mint a szerbek, a váratlanul nagy területnövekedés ellenére semmiképp sem elégedettek. Néhány éve mindkét népnél egyre élesebb, egészen szilárdan körvonalazott formát ölt az a világosan átgondolt törekvés, amely egy szoros és tervszerű együttműködésre támaszkodik, és célul tűzte ki: a szláv településterületet nyugati és északi irányban német talajra kiterjeszteni, és egyidejűleg a magyar településteret lehetőleg bekeríteni és felmorzsolni. A szláv expanziós törekvések kétségtelenül közrejátszhatnak a közeljövő közép- és kelet-európai politikájában. Az elkövetkezendő harcokban véleményünk szerint teljes mértékben megegyeznek a Német Birodalom és a Duna-medencében megtelepült németség érdekei a magyar érdekekkel. Ebből következik, hogy a Duna-medencében a politikai erőjáték minden megjelenése és hatása, amely a magyarságot, ezt a ma még szilárd, ellenállóképes éket az északi és déli szlávok között, fejlődésében és akcióképességében gátolja és gyengíti, szükségképpen a Német Birodalom politikai irányvonalát is veszélyezteti. Ugyanígy a magyarság gyengítése egészen jelentős politikai hátrányokat és veszélyeket hordoz magában a Duna-medencei német kisebbségek számára. Ez a meggondolás Bismarck herceg érett és jól megfontolt Duna-politikájában a maga teljes nagyszerűségében nyilvánult meg. Legyen szabad e helyütt emlékeztetnünk Bismarcknak Bülow herceg előtt tett kijelentésére (1884): „A Duna és a Kárpátok között ott vannak a magyarok. Számunkra ez épp olyan, mintha ott németek lennének, mert a sorsuk a miénkkel összefonódott, velünk állnak vagy buknak. Ez különbözteti meg őket alapvetően a szlávoktól és románoktól. A magyar tényező a legfontosabb számunkra az egész Balkán területén, ami köztudottan a bécsi Landstrasse-n kezdődik". (Bülow: Emlékiratok. I. kötet, 162. oldal). Ebben az összefüggésben elégedettséggel állapítható meg, hogy az a felfogás, amely szerint a németek gazdasági és népi érdekei sokkal inkább biztosítva voltak magyar főhatóság alatt, mint 1918 óta az un. utódállamokban, mind nagyobb teret nyer. Azok a tapasztalatok, amelyek a magyarságban az 1918-as összeomlás óta politikai szemléletté értek, nem hagynak kétséget a felől, hogy Magyarország felségterületének kiterjesztése esetén a német kisebbség, a legnagyobb lojalitással és elhatározottsággal viseltetvén, minden biztosítékot megkapna, amelyek teljes mértékben szolgálnák népi létét és gyarapodását. Az előrebocsátott előzmények sorában ugyanis megemlíthető az a lehetőség is, — ámbár ez az elején jelzett kérdéskomplexum számára csak egy irányban mérvadó, — hogy a mai Magyar-ország területgyarapodásban részesül, ami révén bizonyos német kisebbségi csoportok ismét a magyar államhoz tartoznának. Tárgyi és gazdaságossági szempontból is a legcélszerűbb a probléma vizsgálatát minden egyes utódállam esetében külön végezni el, és itt a köztudottan ismert tényeket egyszerűen csak megemlíteni.
