Századok – 2004

Krónika - Vass Henrik emlékére (1915–2004) (Sipos Péter) VI/1501

KRÓNIKA 747 VAS S HENRIK EMLÉKÉRE (1915-2004) Valamikor ez év késő tavaszán találkoztam utoljára Vass Henrikkel. A Politi­katörténeti Intézet folyosóján váltottunk néhány szót, miközben büszkén mutatta aktatáskáját, amely éppen készülő legújabb műve kéziratát tartalmazta. Akik kö­zelebbről ismerték, csodálták szívósságát, kitartását, mert élete utolsó negyedszá­zadában a munka tartotta őt életben. Hiszen számos súlyos betegséggel küzdött, nem egyszer kelt híre, hogy a végóráit éli, de ha valakire, úgy őreá igaz az a mon­dás, hogy akinek sokszor híresztelik távozását, az sokáig él. A sors azonban a csa­í ládját nem kímélte. 2002-ben, 61 évi házasság után elvesztette feleségét, s egy év­vel később, 56 esztendős korában elhunyt elsőszülött fia, Vass György. Vass Henrik mégis, továbbra is fáradhatatlanul, szó szerint az utolsó lehele­téig dolgozott. Állandóan új és új kötetek anyagát gyűjtötte és publikálta elmélyült és igényes történészi műhelymunkával. 1980-ban igen méltatlan körülmények kö-I zött, valótlan vádakkal valóságos koncepciós ügyet kreálva ellene, távolították el tisztségéből és a közéletből. Talpon maradt, fáradhatatlanul alkotott tovább, ahogy ezt az 1980 óta megjelent 8 könyve bizonyítja. Vass Henrik a társadalom egészen más szférájából indult és emelkedett párt­funkcionáriussá, tudománypolitikussá és a történettudomány avatott művelőjévé. ! A cipészmesterséget sajátította el, de már ifjúkorában élt benne a szellemi igényes-I ségtől fűtött tanulási vágy; tanulni akart, hogy taníthasson. Az 1945 utáni korszak kommunista munkáskádereinek szokványos útján in­dult el. 1948-ban bekerült a központi pártapparátusba mint a sajtópolitika egyik iránjátója. Elvégezte a kétéves pártfőiskolát és annak történelem szakosítóját, ahol többek között Zsigmond László, a magyar külpolitika-történet megalapozója ( oktatta. A könyvkiadással és később hobbijává vált hivatásával, a történelmi munkák ι menedzselésével 1951-ben került kapcsolatba mint a Szikra Kiadó egyik vezetője, . majd 1956 júliusától igazgatója. Nevéhez fűződik 1957-től a kiadó megújítása, amely névváltoztatással kezdődött. Kezdeményezésére változott a bolsevik „Iszkrá"­ra utaló elnevezés Kossuth Kiadóra. Ezen túlmenően lényegesen módosult a kiad­ványstruktúra és fontos profilbővítésre is sor került. Persze pártkiadóról lévén szó, továbbra is voltak muszájkiadványok, de ezek mellett példásul megindult az Univerzum c. természettudományos ismeretterjesztő sorozat és a népszem törté­nelem köteteinek egyenként több tízezres szériája. A lapkiadás terén újdonságot hozott a Vasárnapi Hírek és a Gazdasági Figyelő. 1961 végén nevezték ki Vass Henriket a Párttörténeti Intézet igazgatójává. Kettős célt tűzött maga elé: ki akarta szabadítani a munkásmozgalom történetírá­sát a kommunista párt történetére szorítkozó párttörténetírás keretéből, s nem kevésbé fontos teendőjének tekintette, hogy a munkásmozgalom történetírásáról lehántsa az agit. prop, burkot, megszabadítsa attól a kötelezettségtől, hogy a párt

Next

/
Thumbnails
Contents