Századok – 2004

Történeti irodalom - Gömbös Gyula hatalomra kerülése és kormányzása 1932–1936. Antal István sajtófőnök emlékiratai (Ism.: Pritz Pál) VI/1498

1500 TÖRTÉNETI IRODALOM gon.") A mondatnak nem csupán rögtönzés-jellege van, hanem — olvasva — szélsőségesen fenye­gető is.' Az előheszédben azonban ennek a fenyegetésnek nem lehetett különösebben riasztó hatása, különben a szociáldemokrata képviselő nem riposztozott volna azonnal így: „Eddig azt hittük, miniszterelnök, és most kiderül, hogy harangozó". A zsidókérdésben elhangzott szavakon ellenben semmiféle rögtönzés-jelleg nincs, azt na­gyon is alapos átgondoltságra vall. Ennek ellenére itt teljesen hihetőnek tűnik, hogy annak idején Antalt ez a fordulat valóban alaposan meglepte. Ha viszont így van, akkor ez arra mutat, hogy az Antal és Gömbös közötti bizalmi viszonyba ennek az igen lényeges kérdésnek az előzetes megtár­gyalása nem fért bele. Ez is mutatja, hogy Antal nem volt igazi szürke eminenciás, a magyar saj­tót annak idején befolyásoló hatalma Gömböstől eredő hatalom volt. (Gömbös-életrajzában Ger­gely Jenő a kormányfőt „támogató vagy inkább kiszolgáló" munkatársakról ír, s Antal Istvánt kö­zöttük név szerint is megemlíti. 291. o.) Antal sem akkor sem később nem tudott a pesti izraelita hitközség vezetőivel létrejött bizalmas megállapodásról. Az emlékiratban nincs jele annak, hogy Antal használta volna-e (az általa egyébként személyesen is ismert) C. A. Macartneynek a kor­szakról készített fontos — és ekkoron már két kiadást megélt, a Történettudományi Intézet könyvtárában a megírás idején is rendelkezésre álló — szintézisét. Gömbös kísérlete a bethleni kormányzati rendszer szélsőjobboldali alapon való átformálá­sára irányult. A tömegpárt és a tömegsajtó megteremtése is ezt a célt szolgálta. Az előbbinél Mar­ton Bélának és Sztranyavszky Sándornak, az utóbbinál Antal Istvánnak volt fontos szerepe. A Gömbössel szemben álló lapok 1936 őszén Marton-Sztranyavszky-Antal csoportról, annak manő­vereiről cikkeztek, azon manőverekről, amelyeknek az lett volna a céljuk, hogy Gömbös várható bukása után is hatalomban maradjanak. „Talán mondanom sem kell, hogy mindezekből a martoniádákból és centrumiádákból egy betű, egy árva betű sem igaz"(492.). Ε mesterkedések el­lenben — Antal szerint — nem érték el céljukat: „sem Martont, illetve a pártszervezkedést nem sikerült leállítani, sem pedig a 'dömpingsajtót' megbuktatni"(493.). Antal kétszeresen félrevezeti olvasóit. Azon természetesen van még mit kutatni, hogy Gömbös halála előtt Antal konkrétan mi­lyen nexusban volt a NÉP ügyvezető főtitkárával, ám a történetírás — az utóbbi években főleg Vonyó József kutatásai — a tömegpártépítésben Marton Bélának és körének a szerepét alaposan dokumen­tálta. Az is pontosan ismert, hogy Martont 1936 novemberére a párton belül visszaszorították. Az más dolog, hogy kudarca ellenére is a gömbösi időszak mély nyomokat hagyott a magyar politikai életen. Gömbös 1936 augusztus végi jóslata ellenben arról, hogy idővel Antal István lesz Magyarország miniszterelnöke (490. o.) nem teljesedett be. Pritz Pál

Next

/
Thumbnails
Contents