Századok – 2004

Történeti irodalom - Bódy Zsombor: Egy társadalmi osztály születése. A magántisztviselők társadalomtörténete 1890–1938 (Ism.: Szívós Erika) VI/1490

TÖRTÉNETI IRODALOM 1497 a következőképp is fej lehet tenni: helyzetük hasonlósága ellenére miért különültek el a középosztály egyes csoportjai, illetve miért jelentek úgy meg a korabeli köztudatban, mint elkülönülő, egymással szemben távolságot tartó rétegek? Kérdés az is, hogyan érintette a rejtett vagy nyílt antiszemitizmus a magántisztviselő-társadalmat. A téma olykor en passant felbukkan a könyvben, pl. abban a formában, hogy a két világháború közt voltak egyrészt „keresztény", másrészt „országos" (azaz zsidó vallásúakat is tagjaik közt tudó) magántisztviselő-egyesületek - ez arra utal, hogy a keresztény magántisztviselők egy része nem volt hajlandó zsidó pályatársaival egy egyesületbe lépni. Azonban Bódy ennél részletesebben nem beszél a témáról. Pedig nagyon is releváns volna felvetni pl. azt, hogy a magántisztviselő-pályán, illetve a munkahelyeken belül milyen volt zsidók és nem zsidók viszonya? Még ha az volna is a konklúzió, hogy az egyes munkahelyeken belül az alkalmazottak fátylat borítottak a felekezeti — valamint szubkulturális, habitusbeli stb. — különbségekre és békésen megfértek egymással, akkor is indokolt volna feltenni például olyan kérdéseket, hogy az egy helyen dolgozó keresztény és zsidó tisztviselők a munka utáni társaséletben milyen mértékben vettek részt együtt, családjaik összejártak-e, sportoltak-e, nyaraltak-e közösen stb. Erre talán lehet azt mondani, hogy megfelelő források híján nehéz e kérdéseket megválaszolni. Azonban az intézményesült antiszemitizmusról Bódy könyvében más formában sem nagyon esik szó. Pedig egy olyan könyvben, amely felerészben a két világháború közötti Magyarországról szól, nem lehet ezt a kérdést megkerülni. Kovács M. Mária — igaz, erre sokkal inkább kihegyezett — írásai figyelmeztetnek arra, hogy a Horthy-korszakban az értelmiségi pályákon az antiszemitizmus mennyire akut problémává válhatott. Kovács M. munkái olvastán nehéz elhinni, hogy a minden fronton értelmiségi állásínséggel küszködő Horthy-korban akadhatott olyan fehérgalléros szakma, amelyet a zsidó-nem zsidó ellentétek teljesen érintetlenül hagytak volna - különösen a harmincas években. Az olvasóban óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a magántisztviselői pályát is érintő intézményesült diszkriminációból vajon nem profitáltak-e azok a keresztény alkalmazottak, akik a Horthy-korszakban egyre nagyobb számban választották a magántisztviselői foglalkozást? Bódy a harmincas évekről szóló, amúgy is vázlatos záró rész legutolsó lábjegyzetében tesz egy rövid utalást, mely szerint egy 1940-es miniszteri rendelet, amely az alkalmazottak fizetésemeléséről rendelkezett, „nem vonatkozott azokra, akik a II. zsidótörvény alapján zsidónak minősültek". Azonnal adódik a kérdés, hogy a zsidótörvényeknek milyen egyéb hatása volt a magántisztviselő-rétegre? Mivel a zsidó problematika szinte teljesen kimarad a könyvből, a konklúzió némely következtetései is bizonyos mértékig naivnak tűnnek. Például egy helyen Bódy — a magyarázatot mellőzve — összegzi, hogy míg Németoszágban a magántisztviselők nagy része rokonszenvezett a szélsőjobboldallal, Magyarországon a magántisztviselők nem mutattak ilyen irányultságot. Miért mutattak volna, kérdi az olvasó, amikor a foglalkozáscsoport tagjainak — amint azt magából a monográfiából megtudjuk — a húszas-harmincas évek fordulóján Budapesten még a kikeresztelkedések ellenére is 45%-a volt izraelita vallású? Más oldaláról nézve a kérdést: nem világos, hogy miért nem radikalizálódott a szakma nem zsidó része a harmincas években úgy, ahogyan az az orvos szakmában történt - ahol is az antiszemitizmus megerősödése nyivánvalóan a zsidó pályatársak kiszorításának igényével függött össze. Fentebb jelzett néhány hiányossága mellett azonban Bódy Zsombor könyve fontos, hiánypótló monográfia. Egy mostanáig feldolgozatlan kategória sokszempontú bemutatása révén a könyv hozzájárul a két világháború közti társadalom és különösen a középosztály-problematika jobb megértéséhez. A munkavállalói tömb kialakulásának elemzése kapcsán Bódy a modern munkajog és társadalombiztosítás születésének folyamatába enged bepillantást, elősegítve ezzel egy ma is alakulóban lévő problémamező történeti értelmezését. Nemcsak társadalomtörténeti, de politikatörténeti hozadéka is a könyvnek, hogy bizonyos nagy történelmi sorsfordulókat — jelesül az első világháborút és az azt követő forradalmakat — új megvilágításban tárgyalja, és feltárja azok — eddig kevés figyelmet kiváltott — hosszú távú társadalomformáló következményeit. Szívós Erika