Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
152 EGRESI KATALIN A megoldások Andor szerint éppen ezért az egyes típusoktól függenek. Az I. világháború következtében kialakult abnormális munkanélküliség a trianoni béke revíziójával, a stabil valuta megteremtésével, valamint a környező államokkal létrehozott, szabad munkaerő-áramlást szabályozó kölcsönös szerződésekkel oldható meg. A foglalkozásokkal együtt járó normális munkanélküliség pedig pályaválasztási tanácsadással, új munkaalkalmak teremtésével és közmunkákkal küszöbölhetők ki. Abban az esetben, ha akut munkahiánnyal állunk szemben, a kormány gazdaságpolitikájának megváltoztatása szükséges. Ekkor a vám-, a hitel-és a tarifapolitika terén kell változtatásokat végrehajtani, a termelés növelése érdekében. A leplezett munkahiány a létminimum törvényi szabályozásával, a munkaidő maximumának megállapításával, a női- és gyermekmunka visszaszorításával, a munkaviszályok törvényi szabályozásával oldható meg. Ebben az esetben ezen tényezők megjelenése az oka annak, hogy egy-egy termelési ágban nem tudják a megélhetéshez szükséges munkabéreket megállapítani. Balogh Andor a munkapiac megszervezéséről, valamint a munkanélküliek számának statisztikai nyilvántartásáról beszélt. Véleménye szerint a munkanélküliség megelőzhető közmunkák és közszállítások állami meghirdetésével, szociális hitelpolitikával és a hatósági pályaválasztási tanácsadás megszervezésével. Az előadásokat követő felszólalások nagy véleménykülönbségeket tükröztek. A munkaadói szféra képviseletében felszólalók ellenezték a munkahiány estére szóló kötelező biztosítás bevezetését. Jól példázza ezt az ellenkezést Farkas Eleknek, az Építőmesterek Országos Szövetsége elnökének és Gálocsy Árpád mérnöknek a hozzászólása. Mind a ketten azon az állásponton voltak, hogy a munkanélküliség legjobb ellenszere a munkaalkalmak megszervezése. Gálocsy élesen szembehelyezkedett Pap Géza előadásával. Nem értett egyet többek között azzal, hogy a segélyek terheit az államnak és a társadalomnak kell viselnie. Úgy vélte a biztosítás bevezetése kifejezetten hátrányosan hat a termelésre és a fogyasztásra, így nem szolgálja a gazdaság fejlődését. Az állam képviseletében Kovrig Béla hozzászólásában a pályaválasztási tanácsadás megszervezését és a tanoncok képzésének fejlesztését sürgette. Véleménye szerint a munkanélküliség leginkább a tanulatlan munkáskategóriákban jelentkezett. A munkavállalói szféra oldaláról a Szakszervezeti Tanács lépett fel. A Tanács beadvánnyal fordult az értekezlet résztvevőihez. A szakszervezetek ebben a beadványukban korábbi javaslataikat fogalmazták meg. Az 1923. évi szakszervezeti kongresszuson felléptek a munkahiány estére szóló kötelező biztosítás bevezetése mellett, 1924-ben több alkalommal megismételték ezt a követelésüket a nemzetgyűlésben, illetve konkrét javaslatokkal fordultak a népjóléti minisztériumhoz. A Szakszervezeti Tanács a mindenkire egyformán kiterjedő kötelező biztosítás híve volt. Külön szabályozták volna a segélyre jogosult személy kritériumait, a segély összegét és folyósításának feltételeit. A segélyre jogosultság alapját az utolsó 12 hónap alatt 10 héten át fizetett biztosítási járulékban és a munkanélküliség vétlenségének a megállapításában látták. A munkanélküli segély folyósításának időtartamát 12 hétben, tartós munkanélküliség esetében 30 hétben állapították meg. A segély összege az első két héten át az utolsó hat heti munkabér 30%-a, a második héten a munkabér 40%-a, a további het:kbcu pedig 55%-a. A
