Századok – 2004
Történeti irodalom - Bódy Zsombor: Egy társadalmi osztály születése. A magántisztviselők társadalomtörténete 1890–1938 (Ism.: Szívós Erika) VI/1490
1490 TÖRTÉNETI IRODALOM 1490 részletes tartalmi ismertetés. Ress Imre egyike azoknak a ritkaságszámba menő történészeknek, akik a szomszédos népek nyelvét jól ismerik. Bárcsak minél több volna közülük, hiszen, mint ez a könyv is bizonyítja, eredményeik számbavétele a hazai történetírást is előreviszi. Niederhauser Emil Bódy Zsombor EGY TÁRSADALMI OSZTÁLY SZÜLETÉSE A magántisztviselők társadalomtörténete 1890-1938 L'Harmattan, Budapest, 1993. 277 o. Bódy Zsombor könyve a magyar társadalomtörténet-írás egyik jól azonosítható vonulatába illeszkedik. Ε területen az utóbbi egy-másfél évtizedben több olyan munka született, amely valamely hivatáscsoport, illetve réteg vizsgálatát tűzte ki célul. Ilyenek például Benedek Gábor tanulmányai az 1848, illetve 1867 utáni minisztériumi tisztviselőkről, Vári András kandidátusi értekezése a 19. századi gazdatisztekről, vagy Gyáni Gábor könyve a két világháború közti városi cselédségről; de ide sorolhatók a vállalkozókkal kapcsolatos egyes munkák is (Lengyel György, Bácskai Vera, Halmos Károly). Ide tartozik továbbá Hajdú Tibornak a dualizmus-kori magyar tisztikarról írott könyve is. A felsorolt művek keletkezése mögött nem nehéz felfedezni a közös szándékot. Az átfogó igénnyel megírt, 19-20. századi magyar társadalmat tárgyaló összefoglaló munkák után — vagy mellett — szükség van olyan kutatásokra is, amelyek részleteiben pontosítják, árnyalják a magyar társadalomról alkotott képet. A fenti történészek munkássága és az általuk teremtett iskola nyomán a rétegtanulmányoknak módszertani értelemben változatos arzenálja alakult ki. Egy hivatáscsoportot meg lehet közelíteni statisztikai módszerekkel, oly módon, hogy a réteg tagjainak jellemző paramétereit (pl. származás, iskolai végzettség, jövedelem, életmód, lakáskörülmények stb.) nagyobb mintán, számszerű módon vizsgáljuk. Meg lehet ragadni kollektívumként — pl. szakmai közösségként —, amikor is a kollektív identitásra, érdekképviseletre és ezek fórumaira — szaklapok, egyesületi élet — kerül a hangsúly. Mindkét megközelítést kiegészítheti az egyéni esetek, élettörténetek mikroszintű vizsgálata, amely alkalmas a kvantitatív rétegelemzés kontrolljára és elmélyítésére, és amely a fenti két módszernél személyesebb, átélhetőbb képet ad, valamint felszínre hozza a rendhagyó eseteket is. (Nagyobb számú élet- és karriertörténet csoportos, összehasonlító elemzése az ún. prozopográfia.) Végül lehetséges az is, hogy egy adott réteget a rá vonatkozó törvényeken, jogi kategóriákon keresztül igyekszünk megragadni, azt vizsgálva, hogy tagjai miben különböztek a társadalom más csoportjaitól, s hogy mozgásterüket, érvényesülésüket milyen kényszerek, lehetőségek határozták meg. Bódy Zsombor maga is annak a társadalomtörténeti iskolának a neveltje, amelyet a recenzió elején említett történészek neve fémjelez. Ilyen irányú iskolázottságának is köszönhető, hogy az előzőekben vázolt módszerek mindegyikét felvonultatja magántisztviselőkről írott monográfiájában (mely egyébként doktori disszertációjának átdolgozott változata). A módszertani sokoldalúságra a nyilvánvaló előnyök mellett azért is van szükség, mert a szerző által vizsgált réteg nem egykönnyen határolható be - szemben az olyan csoportokkal, mint például a hadsereg tisztikara, amelyek esetében a réteghez tartozás kritériumai egyértelműek, s a kategóriához tartozók száma is viszonylag könnyen meghatározható. Nyilván ezért tartotta indokoltnak Bódy, hogy könyve fókuszába azt a folyamatot állítsa, amelynek során többféle, eltérő jogi helyzetű foglalkozáscsoportból — boltossegédekből, iparvállalatok irodai alkalmazottaiból, banktisztviselőkből és másokból — kikovácsolódott a magántisztviselők közös identitással rendelkező, törvények által is definiált rétege. Magyarországra e tekintetben a német és osztrák minták voltak a legnagyobb hatással, ezért indokolt, hogy Bódy könyvében Németországgal, illetve Ausztriával hasonlítsa össze e réteg kialakulásának itthoni sajátosságait. Miközben azt vizsgálja, hogy hogyan tematizálódott a magántisztviselő-kérdés a viszonyítási pontként szolgáló országokban, illetve nálunk, Bódy egyben kritikai észrevételeit is megfogalmazza a témát feldolgozó korábbi magyar szerzőkkel szemben. A
