Századok – 2004

Történeti irodalom - Ress Imre: Kapcsolatok és keresztutak. Horvátok; szerbek; bosnyákok a nemzetállam vonzásban (Ism.: Niederhauser Emil) VI/1486

TÖRTÉNETI IRODALOM 1489 külügyminiszter lett, ő szervezte meg Bulgária belépését a háborúba. 1917-ben megint pénzügyminiszter, a következő évben pedig újra külügyminiszter a Sixtus-affér miatti válság következtében. A harmadik szereplő Thallóczy Lajos, aki korán lesz levéltáros, megtanul szláv nyelveket, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében sokat utazott külföldön. A közös pénzügyminisztérium vezető tisztviselője lett, egyúttal, Kállay megbízásából, alapos forrástanulmányokat végzett a délszláv kapcsolatok ügyében, ezért lett 1885-ben az Akadémia tagja. Bécsben külön magyar kört alapított, évekig vezette. Együttműködött neves szláv tudósokkal, számos kötetben adott ki okleveleket. Kállay megbízásának, hogy bizonyítsa be a boszniai muzulmánok bogumil eredetét, nem tudott megfelelni, a történeti tények nem ezt mutatták. A világháborúban Szerbia polgári kormányzója volt, Ferenc József temetéséről hazamenet vasúti szerencsétlenség áldozata lett. Terjedelmes naplója a dualizmus korának számos kérdésére derít fényt. A második tanulmány Kállay bosnyák nemzet létrehozását célzó erőfeszítéseit mutatja be, bővebben, mint az előző tanulmány. 1882 óta a muzulmánokat tekintette a központi tényezőnek Boszniában. Tartományi patriotizmust próbált meghonosítani, ezért tartotta fontosnak a középkori bosnyák állam történetének kutatását. Érdemben voltaképpen a korabeli magyar politikai nemzet elvét kívánta ide átültetni. A szerb és horvát asszimilációs kísérletekkel szemben is igyekezett a szláv (bogumil)-muzulmán kontinuitást igazolni, Thallóczytól is ezt várta. A viták elkerülése érdekében korlátozta a nemzeti jelzők (szerb, horvát, stb.) használatát. Bosnyák nyelvrendeletét a kor legnagyobb szlavista tekintélye, Vatroslav Jagic is helyeselte. A szlávok bírálták Kállayt. 1900 táján már maga is szkeptikus volt a bosnyák nemzet kérdésében. A harmadik részt utolsó tanulmánya megítélésünk szerint az egész kötet legfontosabb írása. Az előzményeket már a középkortól figyeli, az etnogenezis kezdetét Bosznia 1463-as oszmán okkupációjával kezdi. Az iszlámizálás nem következett be azonnal, hanem másfél évszázados folyamat volt. Nem az egész nemesség tért át az iszlámra, jórészét a foglalás során kiirtották. A muzulmán arisztokrácia zömmel a balkáni délszláv területekről származott. Önkéntes áttérés még a 16-17. században is folyt. A nyelv viszont megmaradt, a tartományi tudat erős volt. A 18. századra megnőtt az ortodoxok száma, a szerb betelepülés miatt. Katolikusok is voltak a ferences rendtartomány gondozásában, de közülük sokan kivándoroltak. A három csoport elkülönülése megmaradt, bonjaninnak csak a muzulmánokat nevezték. A tartományi patriotizmust a kívülről behozott szerb vagy horvát identitás váltotta fel. Az elkülönülés érdekében a muszlimok továbbra is tüntetően az arab írást használták. A központi kormányzat reformtörekvéseit a muzulmánok ellenezték. Mehmed-bég Kapetanovic elsőnek lépett fel az iszlám tradicionalizmus ellen, területi alapon akart egységet. Bosnjak címen hetilapot is adott ki elgondolásai terjesztésére, a szláv-bogomil eredetet hangsúlyozta. A horvát állam magyar meghódítása után Bosznia volt a horvát állam. Később a muzulmánok csakugyan horvátoknak tartják magukat (pl. Savfet-bég Basagic). 1918 után a pártok is az etnikumok szerint alakultak ki. A korábbi horvátbarát muzulmánok közül sokan Jugoszláviában szerbeknek tartják magukat. A jugoszlávizmus ideológiáját elfogadták, a szerb és horvát asszimilációs igényekkel szemben is. 1941-ben a horvát uralmat elfogadták. Német támogatással is próbálkoztak, ezért 1945 után kollaboránsoknak számítottak. A partizánok soraiban valóban csak 2,5% volt a boszniai. A muzulmánokat 1968-ban ismerték el nemzetnek, ezzel Tito megnyerte az iszlám országokat. A muszlimok ekkor a tartomány 40%-át tették ki. 1974-ben az ikavicat (az egyik délszláv nyelvjárást) tették meg hivatalos nyelvvé, mint már a Monarchia idejében is. Ezt az ellenzék csak kigúnyolni tudja. Sok muszlim továbbra is jugoszlávnak vallotta magát. 1991-ben Jugoszlávia együttmaradása mellett foglaltak állást. Az önállóság után a három csoport képviseltette magát a politikai fórumokon. De az 1992/95-ös harcok után a köztársaság 49%-a szerb, 51%-a muzulmán és horvát. A városokban kétségtelenül van együttélés. Iszlám fundamentalizmus nincs. Van már muszlim nemzeti opera is. A címerben az (Anjou) liliom horvát folytonosságra utal. A bogumil eredetet is hangoztatják változatlanul, a magyar királyok bogumilellenes hadjáratait mélységesen elítélik. Ez a tanulmány két részben és különböző folyóiratokban jelent meg, ezért is fontos újrakiadása. A 275-286. lapon Ress Imre a legfontosabb művek bibliográfiáját közli. A könyv címében a „keresztutak" félreérthető, különösen Mel Gibson filmje nyomán is mindenki a Passióra gondol. Talán jobb lett volna „keresztező utak". A könyv bizonyos szakmai mozzanatokat tudottnak tételez fel, nem magyarázza. Ez is hozzájárul a „sűrű" stílushoz. A már közel két évszázados függetlenségi szemlélet, amelyet a pártállam kötelezővé tett, itt-ott nyomaiban fellelhető egyes tanulmányokban. De helyes, hogy a szerző az eredeti szövegeket tette közzé, így hiteles a szöveg. Mint látható, a lelkiismeretes levéltáros valóban minden hozzáférhető anyagot összegyűjtött. Stílusa ezért nagyon sűrű, de tele van magyar utalásokkal is, ezért is látszott fontosnak a