Századok – 2004

Beszámoló - Litván György: A sajtó áthangolódása 1914 őszén VI/1462

1467 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL Ferenc Ferdinánd meggyilkolása s az ő szerepének felmérése a Birodalom s a dualista rendszer melletti nyomatékos kiállásra adott alkalmat Ignotusnak. „Valóban - írja -, ide birodalom kell, és nem széttagolt, hanem kettősségében is összefogó és összefüggő. A dualizmusnak s a magyar gondolatnak birodalmi gondolatnak kell lennie. [...] Magyarországban minden tehetség megvan arra, hogy a birodalom védőbástyája legyen. Csak ne kelljen magát védenie a birodalom ellen". A hadüzenet után írt következő cikkét azzal kezdi. „Ennek a háborúnak a dolga a legegyszerűbb a világtörténelemben". Itt is megismétli, mennyire szüksége van a magyar nemzetnek és államnak a Habsburg-birodalomra, s meg is jelöli ennek fő okát a nemzetiségi törekvésekben, amelyek „túlkívánkoznak e monarchia határain". „A becsületes, az igazságos, a méltányos és modern magyar nemzetiségi politikának - hangsúlyozza - előfeltétele a háború, mely karddal vágja el az irredenták szálait, s ágyúval szoktatja le hosszú időre: a szomszédokat arról, hogy ideát kereskedjenek, a nemzetiségeket arról, hogy a határon túl reménykedjenek. Ha kifelé is, befelé is mindenki bizonyos benne, hogy Ausztria-Magyarország megmarad és testéből senki nem eszik, akkor minden lakosa e határokon belül keresi majd boldogulását." Itt is megismétli, hogy ez a birodalom első háborúja, melyet nem csak népei által, hanem népeiért is folytat. Ignotus az európai háború kibontakozása idején is úgy véli: „A dicsőség, a komolyság, a tanulság napjai ezek Magyarország számára. Ha valami, úgy ez a háború igazolja a kiegyezési politika lényegét, azt, hogy a nemzet, bár saját életét élve, mégis egy nagy birodalom erejével rendelkezzék, ne legyen ide-oda lökött kis csónak..." Szeptemberben pedig már arról értekezik: „A háborút meg kell szokni, már a háború kedvéért is, mert tovább kell táplálni. [...] A háború a legnagyobb erőfeszítés, amire teremtett emberek magukat összeszedhetik, s össze kelle szedniök magukat arra a hősiességre is, hogy háború idején úgy éljenek, mintha nem volna háború. A háborúhoz a szívnek nem csak hozzá emelkednie kell, hanem hozzá kérgesednie is". Az év végével, a hadiszerencse fordultával s a háború érezhető elhúzódása, kegyetlen vonásainak előtérbe kerülése következtében Ignotus sem folytatta felelőtlen publicisztikáját a Nyugatban. A. Háborús jegyzetek sorozatát 1915 első felében Ambrus Zoltán vette át. S az idők változását jelzi, hogy 1914 decemberében Jászi is újra megjelenik a Világban. Kultúránk összeroppanása című december 6-i cikke immár nem a diadalokról és nem a háború férfias szépségeiről szól. „Minden nap újabb borzalom. Minden nap újabb híre a nekivadult szenvedélyeknek, a gyűlölet és a kétségbeesés paroxizmusának" - írja, s nyomatékosan hangsúlyozza, hogy nem csupán és nem is elsősorban a harcterekre gondol: „nemcsak a vérszagú csatatereken roppant össze minden, amivel oly soká kérkedett európai civilizációnk, de a »békés« polgári lakosság körében is felfordult egész erkölcsi mérlegünk. [...] ma napról napra olyan dolgok történnek, melyeket pár hónap előtt képtelenek lettünk volna csak elképzelni is, s melyek hallatára elsápadnak azok, akik még emberileg gondolkozni és ítélkezni tudnak". A magyar sajtó - ha egyelőre csak egy kicsiny szögletében is - ekkor kezdett visszatérni λ alódi hivatásához.