Századok – 2004

Beszámoló - Litván György: A sajtó áthangolódása 1914 őszén VI/1462

1463 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL készületlenül érte a közvéleményt, s magát a sajtót is, amely azután gondoskodott a közhangulat áthangolásáról. A továbbiakban éppen azt igyekszem vizsgálni és illusztrálni, hogy milyen ütemben és sorrendben. Célszerűnek látszik a Népszavával kezdeni, amely a szarajevói merénylet propagandisztikus és katonai-adminisztratív kiaknázására a leggyorsabban és legharciasabban reagált. Statárium, népöldöklés, háború című július elsejei vezércikkében „a Boszniában uralkodó szoldateszka" rémtetteit ostorozza, s felháborodva állapítja meg, hogy a hatalom képviselői „az emberszeretet nevében merészelnek beszélni a gyilkosok ellen, és ugyanakkor maguk készülnek arra, hogy ezerszeresen gyilkosokká legyenek". „Egyedül a szociáldemokrácia nem kábul el a vérszagtól, s nem felejti el, hogy az emberélet az emberiség legdrágább kincse -hangoztatja a cikk. A másmapi szám Bosznia rémnapjai címmel számol be a szerbek elleni, felülről engedélyezett véres népi pogromról és rablótámadásokról. A július 9-i vezércikk (Minden elnyomás ellen) már közvetlenül témánkhoz szól hozzá: „A merénylet után következő napok az osztrák és a magyar sajtó történelmének legvisszataszítóbb korszakát jelentik" - szögezi le, s azzal folytatja: „A szociáldemokráciának a maga érdekében is ragaszkodnia kell magasztos programjához, a minden elnyomás ellen szegeződő küzdelemhez". A magyar sajtó leleplezése a Szerbiához intézett ultimátum napján még erősebb hangsúlyt kap. „A magyar polgári sajtó legszégyenesebb napja ez a mai nap - hangoztatja a július 25-i, Nem akarunk háborútl c. vezércikk. „Nem akadt egyetlen polgári lap az országban, amely elítélő szót talált volna a háborús veszedelem felidézőivel szemben. Se Ausztria-Magyarország népei, se Ausztria- Magyarország hatalmasai nem nyerhetnek semmit a Szerbia ellen vívott hadjáratban, de elveszthetnek mindent. A józan ész, a nemzetközi becsület, az értelmes előrelátás és a humanitás eszméje egyaránt azt parancsolja, hogy ezt az ultimátumot ne kövesse hadüzenet". A másnapi, július 26-i vezércikk már nem csupán azt állapítja meg címében is, hogy Kitört a háború!, hanem - az utca és a nacionalista polgári sajtó lelkesedésével szemben - azt is sejti: „Talán világháború szakadékának a szélén állunk [..., de] a szociáldemokrácia minden szívósságával ragaszkodunk magasztos programunkhoz, a világbékéhez!" S ezzel hosszú időre szünetel a vezércikk műfaja a Népszavában, s következnek a sajtójelentések és háborús tudósítások - egyelőre állásfoglalás nélkül. Amikor pedig augusztus 2-án a szocialista napilap Jean Jaurè st gyászolja, már elég erősen francia- és oroszellenes hangot üt meg, noha még reméli, hogy a világháború elkerülhető. Augusztus 6-án és 7-én, a hadüzenetek nyomán, a lap keserű, sőt tragikus hangon jelenti be olvasóinak az európai háború kitörését, s még tartja magát ahhoz, hogy „csak száraz mondatokban" adjon számot „a nagy-nagy világfelfordulásról". De egy héttel későbbi, augusztus 13-i száma már „a belső forradalomtól mindig fenyegetett Oroszországi-ól" ír, s megállapítja, hogy „Közép-Európának az orosz Ázsia ellen való küzdelme meg is pecsételődött". A Népszava ezzel besorakozott a Központi Hatalmak támogatóinak sorába, aminthogy ezt tették a magyarhoz hasonlóan az osztrák és a német szociáldemokrata pártok és lapjaik is. Az internacionalista elvek felrúgásának és a háború tevőleges támogatásának kö-