Századok – 2004

Beszámoló - Hajdu Tibor: Emlékezet és valóság. A magyar politika vezéralakja a világháborúban VI/1454

1457 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL zetesen hozzájárultam volna-e. Mindenesetre csak abban az esetben tettem volna ezt, ha a katonák meggyőztek volna számításaink helyességéről. Német nyomás miatt semmi esetre sem, mint ahogy azt Czernin tette, aki a végzetes következményeket megjósolta, és mégis felelősséget vállalt értök. [...] Inkább el kellett volna Németországtól válni, mintsem oly eszközökhöz nyúlni, melyek káros voltáról meg voltunk győződve."5 Abban igaza van Andrássynak, hogy Czernin többször is jobb meggyőződése ellenére, gyávaságból engedett Berlinnek. Ám attól tartok, ha Andrássy ül a hőn áhított ballhausplatzi karosszékben, ugyanúgy engedett volna, igaz, nem megalkuvásból, hanem meggyőződésből. Hogy nem tartott defetista beszédeket, mint Károlyi, az igaz, de a családi villásreggeliken megbeszélte kedvenc vejével fellépéseit és tárgyalásait, mintegy a veszedelembe küldött előőrsként használva őt, hogy esetleg vele kapartassa ki magának a gesztenyét. Sőt kölcsönadta neki svájci és más informátorait az ellenség irányában való tapogatózáshoz, amit maga nem tett volna. Részt vett Károlyival együtt azokban a kísérletekben 1915-ben, amelyek célja Olaszország semlegességének megőrzése volt, itt azonban a német diplomáciával egyetértésben, sőt párhuzamosan járt el, igaz, sikertelenül - mint szinte mindig, ha a tettek mezejére lépett. A nyilvánosság előtt azonban visszautasította például 1915. december 7-én Károlyi békekezdeményezését.6

Ezért el is nyerte jutalmát: Tisza ettől kezdve vele, Apponyival és Rakovszky Istvánnal rendszeresen megbeszélte a háború fő problémáit, Andrássy nem volt tehát az az információk hiányában véleményt nyilvánítani nem tudó ellenzéki politikus, amilyennek memoárjában beállítja magát.' Apponyi Albert Andrássyval ellentétben Apponyi Albert valóban békebarát és Nyugat-barát, főleg Amerika-barát. 1895-től rendszeresen képviselte a magyar törvényhozást az Interparlamentáris Unióban. Emlékirataiban különösen hosszan foglalkozik amerikai útjaival, kapcsolataival, jó viszonyával Theodore Roosevelt és Taft elnökökkel. Károlyi nem kis mértékben Apponyi hatására lett pacifista és az angolszász demokráciák értékelője. 1914-es körútja az USA-ban lényegében Appo- nyi 1912-es körútjának folytatása volt. Emlékirataiban Apponyi sajnálkozik azon, hogy Wilson személyében a háború alatt egy szélsőséges demokrata az USA elnöke.8 A háború kitörése után, 1914 szeptemberében hosszú memorandumot intézett Roosevelthez, melyben igyekezett arról meggyőzni őt arról, hogy a háború egyedüli felelőse Oroszország, egyben igazolni a Monarchia hadüzenetét. Roosevelt elég udvariatlan hangú válasszal utasította vissza érvelését, és ezzel barátságuk véget is ért.9

Apponyi sajnálkozik efelett és az olvasó 5 Uo. 93-94. 6 Az 1910. évi június hó 21-ére hirdetett Országgyűlés Képviselőházának naplója. XXVII. kötet. Budapest, Athenaeum, 1916. 322-324. (1915. december 7-ei ülés). 1 Andrássy tevékenységéről bővebben Id. Szalai Miklós: Ifjabb Andrássy Gyula élete és pályája. Budapest, MTA Történetttudományi Intézete, 2003. 8 Gróf Apponyi Albert: Élmények és emlékek. Sajtó alá rend.: Jánoky-Madocsány Sarolta. Budapest, Athenaeum", [1933]. 150., 158. 9 Horváth Jenő: Magyarország felelőssége a háborúért és Apponyi akciója. In: Apponyi emlékkönyv. Adalékok Apponyi Albert gróf közéleti működésének méltatásához születésének 80-ik évfordulója alkalmából. Budapest, Magyar Külügyi Társaság, 1926. 119-122.