Századok – 2004

Beszámoló - Hajdu Tibor: Emlékezet és valóság. A magyar politika vezéralakja a világháborúban VI/1454

1458 · TUDOMÁNYOS KONFERENCIA AZ I. VILÁGHÁBORÚRÓL számára meglepő módon nem is próbálja magyarázni az ellentmondást pacifista, nyugatbarát miiltja és a hadüzenet melletti kiállása, hírhedt „végre!" kiáltása között. Emlékiratai ezért nem elvont diplomáciai spekulációkkal vannak teli, mint Andrássy könyve, nem ellenségei szidalmazásával, mint Károlyié, hanem kedves anekdoták sorozatával. Károlyi ezt azzal magyarázza, hogy Apponyi világszemlélete egyszerű és átlátszó volt, ellentmondások nélkül, egyértelmű prioritásokkal. Pacifista, '48-as és az angol parlamentarizmus híve, amíg ezek az eszmék nem zavarták királyhűségét és ragaszkodását a Monarchia külpolitikájának alapjához, a német szövetséghez.1

0

Nem ide tartozik, csak Apponyi megértésének kulcsaként említem: Ferenc József és katonai tanácsadói, még a magyar Fejérváiy Géza is folytonosan gyanakodtak rá '48-as szónoklatai miatt. Hogy csodálkoztak volna, ha megérik, hogy pálfordulások és esküszegések idején Apponyi milyen szilárdan ragaszkodik majd Habsburg-hűségéhez, akkor is, mikor ennek már praktikus értelme nem volt; mert ő nem a praktikum, hanem az eszmék világában élt. Az igazsághoz tartozik, hogy a háború során Apponyi kétszer kapcsolatba lépett az ellenséggel. Még az olasz hadüzenet előtt, 1915 januárjában Rómába küldte Szapáry Pált, aki a nevében ajánlatot tett az ottani angol követnek: felajánlotta volna, hogy Magyarország perszonálunióra változtatná államjogi helyzetét és így mint független állam különbékét kötne, ha az antant biztosítaná Magyarország területi integritását.1

1

Miután nem kapott pozitív választ, felhagyott a diplomáciai aktivitással, de közvetlenül azelőtt, hogy az USA hadiállapotba került a Monarchiával, a demokrata kormányzat tett egy utolsó kísérletet Apponyival: Lansing külügyi államtitkár 1917 októberében Hágába küldte EE. Anderson „special agent"-et, hogy ott találkozzon Magyarország információi szerint legjelentősebb Amerika-barát politikusával. Apponyi nem ment el Hágába, majd Svájcba sem, ahol Anderson várta, míg utóbbi már tényleg az utolsó percben, saját felelősségére Budapestre jött az Apponyi által biztosított salvus conductus-szal. Apponyi ekkor már elutasította a különbéke gondolatát is, utasítást kért IV Károlytól és a külügyminisztertől, majd azt a képtelenséget javasolta Andersonnak, hogy háború idején üljenek össze az ellenséges hatalmak legfőbb vezetői.12

Apponyi és méltatói egy szóval sem említik ezt a két akciót; Apponyinak még kevesebb oka volt beszámolni titkos tárgyalásairól, mint Andrássynak: hiszen nem történt semmi lényeges és a háborús elbeszélésekben az ellenséggel való cimborálás cselekménye Károlyira volt kiosztva. 10

Károlyi Mihály: Egy egész világ ellen. Utószó, jegyz. Kiss György. Budapest, Gondolat, 1965. 52-58. 11

Az akcióról Apponyi később is hallgatott, s csupán angol és orosz levéltári forrásokból szerezhettünk róla tudomást, amennyiben az antanthatalmak közti diplomáciai levelezés tárgyát képezte. Public Record Office (London), FO 371-2505. Die Internationalen Beziehungen im Zeitalter des Imperialismus. Dokumente aus den Archiven der Zarischen und der Provisorischen Regierung. Hrsg. von Otto Hoetzsch. Reihe II. Vom Kriegsausbruch bis zum Herbst 1915. Band VII/1. Berlin, Habbing, 1935. (A cári külpolitikát leleplező, Pokrovszkij-féle nagy okmánypublikáció német kiadása.) Bővebben ld. Hajdú Tibor: Károlyi Mihály. Politikai életrajz. Budapest, Kossuth, 1978. 181-182. 12 Hajdú: i. m. 229-235. Andersonnak a washingtoni National Archives-ban található jelentései alapján. (Egy részük publikálva: Papers Relating to the Foreign Relations of the United States. 1917. Supplement II. The World War. Washington, United States Government Printing Office, 1933. 277., 478.