Századok – 2004

Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119

TÁRSADALOMPOLITIKA. A BETHLEN-ÉRÁBAN 147 A magyar tanya problémájáról Sármezey Endre kormányfőtanácsos és Gesztelyi Nagy László a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója tartott előadást. Mindketten azzal érveltek, hogy a tanyavilág ügye egy olyan komplex probléma, amelynek gazdasági, kulturális, oktatási, közigazgatási és egészségügyi vonatkozásai egyaránt vannak. A trianoni Magyarország területének 5,75 millió kat. holdnyi területét hálózták be tanyák, ahol az emberek egy része a korszerű műveltségtől, az orvosi és a szülésznői ellátástól, a külvilágtól teljesen elzárva élte le mindennapjait. Az értekezlet érdeme, hogy a szépirodalmi művek optimizmusával szemben bemutatta ennek a világnak az árnyoldalait és megpróbálta megtalálni az itt élők szociális problémáira a megfelelő megoldásokat. Sármezey elsősorban a tanyasi gazdaságról beszélt, amelyet az értékesítési nehézségek, valamint a közlekedés szervezetlensége és hiányos volta miatt életképtelennek tartott. Véleménye szerint a vasúthálózat kiépítése az egész kérdéskört megoldaná, és felvirágoztatná a tanyák gazdaságát. Gesztelyi Nagy az értekezleten figyelemreméltó javaslattervezetet nyújtott be. Elkülönítette a „pénz nélkül, belátással, jóakarattal elintézhető" problémákat, az anyagi segítséget igénylő kérdésekről. Véleménye szerint a tanyavilágban komolyabb beruházások nélkül is számos hasznos tennivaló akad. Nélkülözhetetlennek tartotta a tanya élete szempontjából a gazdakörök, a bérlőszövetkezetek, az értékesítési és fogyasztási szövetkezetek, a tűzoltóság, a mezőrendőrség, valamint a mintagazdaságok megszervezését. Sürgette a közigazgatási feladatoknak a tanya-, illetve az iskolaközpontokban történő elvégzését, havonta egyszer sertés- és kirakodópiac felállítását. Mindezek mellett az elemi iskolák korszerűbb felszerelését, a tanyasi oktatók és orvosok képzését és megfelelő díjazását, könyvtárak létesítését, felnőttoktatást, iskolai és iskolán kívüli istentiszteleteket javasolt. Anyagi beruházásokat igénylő követelései az úthálózat és a népházak kiépítésére, a posta illetve a telefonszolgáltatás biztosítására vonatkoztak. Úgy vélte, hogy a tanyákról befolyt adók egy részének visszaforgatásával, illetve közmunkák elrendelésével ezek az ötletek is megvalósíthatóak. Egy kormányzati tisztségviselőtől ez a komplexnek tűnő, többoldalű javaslattervezet ígéretesnek hangzott, így a hozzászólások is ennek az előadásnak a taglalására vállalkoztak. A különbségek inkább abban mutatkoztak meg, hogy a sok felvetés közül ki mit tartott fontosabbnak. Geőcze Sarolta a kulturális élet fellendítését, Hübner József népművelési előadó pedig a gyermek- és felnőttoktatás fejlesztését állította előtérbe. Hübner ezen kívül részletes programmal állt elő, amelyet öt nagy kérdéskörre osztott: szerinte a tanyák esetében 1. a műveltségi színvonal emelésére, 2. a közegészségügy javítására, 3. a közigazgatás reformjára, 4. a mezőgazdasági cikkek értékesítésre és 5. az új községek alakítására kell megoldást találni. Ezeket csak iránymutatásnak szánta, aminek keretein belül számos kisebb reform végrehajtását sürgette. A mezőgazdaság másik sürgős problémája a munkások biztosításának ügye volt. Mayer Károly, a földművelésügyi minisztérium államtitkára előadásában a baleset, a betegség, az aggkor és a rokkantság, valamint a munkanélküliség esetére szóló biztosítás ügyét tárgyalta. A mezőgazdasági munkások az ipari és kereskedelmi alkalmazottakkal szemben hátrányos helyzetben voltak, mert korábban az 1900. évi XVI. tc. értelmében csak az aggkori és rokkantbiztosításukat alapozták