Századok – 2004

Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119

148 EGRESI KATALIN meg, ezt is csak önkéntesen, illetve ugyanezen törvény rendelkezett a gazdasági cselédek üzemi baleseteinek kötelező biztosításáról. Betegség esetén a gazdasági munkavállalók az 1898. évi XXI. tc., az 1898. évi II. tc., az 1907. évi XLV tc. és a 4100/1925. M. E. számú rendelet alapján részesültek némi kedvezményben. Ezzel szemben az 1907. évi XIX. tc. az iparban, a kereskedelemben és a bányászatban foglalkoztatottak kötelező betegség- és balesetbiztosításáról rendelkezett. Az előadói javaslat a kötelező biztosítás megvalósítása mellett érvelt, bár ezt inkább a balesetbiztosításra nézve tartotta célszerűnek. Ez esetben az üzemi balesetek és a foglalkozásból eredő betegségek kötelező biztosítását sürgette. A javaslat összhangban állt az 1921. évi genfi munkaügyi értekezlet egyezménytervezetével, amely a mezőgazdasági munkások üzemi balesetének kötelező biztosításáról rendelkezett, s ezt a nemzetgyűlés 1925. március 4-5-i ülése tárgyalta. Ezt követően a földművelésügyi minisztérium törvényjavaslat-tervezetet dolgozott ki a mezőgazdasági munkások balesetbiztosításról,49

ám további előrelépés nem történt. A betegségi biztosítás esetében az előadói javaslat már nem volt ilyen bőkezű, az állam pénzügyi előfeltételeinek pontos feltérképezését javasolta. Ezt a biztosítási ágat az anya- és csecsemővédelem kérdésével együtt, csak a balesetbiztosítás megvalósítása után tartotta időszerűnek. Az aggkori- és rokkantbiztosítás ügyében az 1900. évi törvény bővítését javasolta. A munkanélküliséget közmunkák megindításával és a földmunkásoknak szövetkezetekbe tömörítésével megoldhatónak tartotta. A visszafogottság a hozzászólásokon is érezhető volt. Staub Elemér helyettes államtitkár a mezőgazdasági és ipari munkás közötti különbséggel magyarázta a biztosítások eltérő voltát. Szerinte egy mezőgazdaságban dolgozó embernek betegség vagy baleset esetén is megmarad a földje és a termése, egy ipari munkás ellenben teljes keresetétől elesik, ezért sokkal inkább segélyezésre szorulhat. Ugyanakkor a munkaadó tehervállalása is sokkal könnyebben megtérül az iparban, mint a mezőgazdaságban. Egy ipari üzem nyeresége csak a kereslet és kínálat törvényeitől függ, a mezőgazdasági üzem pedig ezen felül a természettől is. Ha egy ipari munkaadó a munkásbiztosítás terheinek egy részét átvállalja, attól még nem megy csődbe, ám egy gazda a járulékok fizetése mellett még ki van téve egy rossz mezőgazdasági évnek is. A mezőgazdasági munkások biztosításának ügye a konferenciát követő években is megoldatlan maradt. Ezen rétegek a gazdasági világválság sodrába úgy 49

A törvényjavaslat irányelvei a következők voltak: 1. Az üzemi balesetbiztosítás kötelező, és annak előnyeit mindenki egyaránt élvezi, aki valamely gazdasági fő- vagy melléküzemben foglalkozásából kifolyóan üzemi baleseti sérülést szenved. 2. A biztosítás a foglalkozásból eredő különleges betegségre is kiterjed. 3. Rendeztetik a viszonosság kérdése a külföldiekkel való viszonylatban. 4. A segélyezés nemcsak a sérültre és annak a sérülésből származó betegsége alatt hozzátartozóira nézve terjed ki, hanem a balesetből származó halál esetén hozzátartozói is állandó segélyezésben részesülnek. 5. A segélyezés a szakmunkásoknál a tényleges kereset alapján történik. 6. A sérült teljes munkaképtelenség esetén — amennyiben mások segítségére szorul — indokolt esetben a rendes segélyezésen túlmenően járadékot is kaphat. 7. Intézményesen megoldást nyer a balesetelhárítás kérdése is. Uo. 176-177.