Századok – 2004

Beszámoló - Magyarország az I. világháborúban. Konferencia Szegeden 2004. június 28-án (ifj. Bertényi Iván) VI/1440

BESZÁMOLÓ 1443 visszavonulásra kényszerültek és demoralizáltan, rendezetlenül özönlöttek vissza a Tagliamento irányába. Az esőzésektől jócskán megáradt folyó azonban komoly természetes akadályt képezett, mivel hídjait a visszavonulók felrobbantották. Ez az időnyerés lehetőséget biztosított az olasz hadvezetésnek, hogy megmaradt csapattesteit november 4-től a Piave mögé rendezetten vonja vissza. A folyó mögött érezhetően megszilárdult a védelem, ráadásul október 28-án olasz kérésre hat francia és öt brit hadosztályt irányítottak át ide a nyugati hadszíntérről. Az erősítés segítségével az olaszok november folyamán visszaverték a központi hatalmak további támadásait, és a Piave folyónál megszilárdult a front. A hegyi frontszakaszon a harcok csak december végén ültek el az erős havazás és az utánpótlási nehézségek miatt. A győztesek nagy mennyiségű hadianyag, felszerelés, rengeteg hadifogoly és nagy kiterjedésű észak-olaszországi területek birtokába jutottak. Mindkét részről magas volt az áldozatok száma. 1917. október 24. és november 10. között az olasz veszteség 10 ezer halott, 30 ezer sebesült, 300 ezer hadifogoly volt. Az olaszok demoralizálását jól mutatta, hogy mintegy 350 ezer csapattestétől elszakadt, rendetlenül menekülő és útközben fosztogató katonaszökevényt messze a hátországban fogdostak össze. Cadorna helyébe új vezérkari főnököt neveztek ki (Armando Diaz), ő pedig később vizsgálóbizottság előtt felelt az elkövetett mulasztásokért. A kiinduló állapothoz képest 240 kilométerrel megrövidült arcvonal tartására az osztrák-magyar erők elegendőnek bizonyultak, ezért a német csapatokat decemberben a nyugati frontra szállították át. Az osztrák-magyar és német veszteségek összesen 70 ezer főre rúgtak, ebből a Monarchia egyedül 30 ezer halottat és sebesültet veszített. Az offenzíva sikere több tényezőnek volt köszönhető. A központi hatalmak hadvezérei — elsősorban Alfréd Rrauss gyalogsági tábornok — új harceljárást dolgoztak ki: az ellenség védelmét nagy erejű lökéssel a völgyekben törték át, majd lendületesen előretörve és annak hátába kerülve, megfosztották a manőverezés lehetőségétől, míg a térséget uraló magaslatokon található állásokat elszigetelték, de nem törekedtek azok minden áron való elfoglalására. A hadművelet főirányát szerencsésen választották meg, és jól álcázták az olaszok előtt. Míg a központi hatalmak kiválóan megszervezték a tüzérség és a gyalogság együttműködését, addig az olasz hadvezetés egy sor vezetési hibát követett el (pl. a rendelkezésére álló tartalékokat szétforgácsoltán alkalmazta). Balla Tibor kiemelte, hogy az osztrák-magyar csapatok kisebb létszámmal, kevesebb löveggel, szerényebb felszereléssel és ellátmánnyal is képesek voltak ugyanolyan harci teljesítmények végrehajtására, sőt komolyabb eredmények elérésére, mint a német hadosztályok. Az ebédet követően a délutáni előadásokat — Marjanucz László elnöklete mellett — ifj. Bertényi Iván (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) kezdte. Tisza István és a románkérdés az I. világháború előestéjén című előadásában az 1910-ben kezdődő, és 1914 elején meghiúsuló tárgyalások rövid történetét és elsősorban azok politikai környezetét tekintette át. Tisza 1893-tól több ízben kiállt a szlávokkal szemben egymásra utalt magyarság és a románság összefogása mellett, ám — kortársainak túlnyomó többségével együtt — a magyar nemzeti állam integritását, a magyar szupremáciát megkérdőjelezhetetlen dogmának tartotta,