Századok – 2004

Beszámoló - Magyarország az I. világháborúban. Konferencia Szegeden 2004. június 28-án (ifj. Bertényi Iván) VI/1440

1444 BESZÁMOLÓ így engedményei csak ezen a szférán kívüliek lehettek. Ráadásul a Tiszát szélsőségesen elutasító, gyűlölködő magyar ellenzéki csoportok minden kompromisszumot a haza elárulásának, Bécs — esetleg Berlin — elvtelen kiszolgálásának állítottak be. A kormányfőt „nemzetvesztőnek" bélyegző ellenzékiek másik visszatérő vádja volt, hogy Tisza valójában csak választási paktumot akar kötni a románokkal, a magyarok rovására. Az Apponyitól, Bethlen Istvánon és ifj. Andrássy Gyulán át Károlyi Mihályig és Vázsonyi Vilmosig kivételes összhangban felcsendülő bírálatok jelentősen megnehezítették a miniszterelnök helyzetét. A magyarországi román nemzeti párt vezetőinek alkupozíciója sokkal jobban függött támogatóik álláspontjától. Románia a második balkáni háború sikerei után megnövekedett önbizalommal és mozgástérrel már nem tekintette magát a Monarchia oldalán lekötött országnak, hanem kihasználva felértékelődött pozícióját, és az antant és a Hármas Szövetség között igyekezett minél kedvezőbb helyzetet teremteni, így a főleg Berlinből rájuk gyakorolt nyomást is ellensúlyozhatták a francia és orosz kapcsolatok előtérbe helyezésével. Németország oroszellenes tervei miatt nagyon fontosnak tartotta, hogy Románia — szerződéses kötelezettségeinek megfelelően — hűen tartson ki a Hármas Szövetség mellett. Ennek érdekében Berlin igyekezett Bukarest kedvében járni, és Tiszát közvetve engedményekre szorítani. A bécsi külügyi vezetés is a megegyezést ajánlotta, ugyanis igyekezett elejét venni az esetleges oroszbarát román-szerb együttműködésnek. Ennek eszközeként egyfelől igyekezett a második balkáni háborúban vereséget szenvedett Bulgáriát a Monarchia mellé állítani, másrészt ezzel egyidejűleg Románia szövetségét is megtartani. Az — egyébként meglehetősen kilátástalan — elgondolás sikere érdekében jól jött volna Magyarország gesztusa a román nemzetiség irányában. A Monarchiában élő románok fő patrónusának számító trónörökös, Ferenc Ferdinánd főherceg eközben kieszközölte, hogy bizalmas embere, Ottokár Czernin gróf legyen a Monarchia bukaresti követe. Bár Czernin — akivel szemben korábbi magyarellenes kijelentései miatt nagy volt a bizalmatlanság Budapesten — lojális maradt Tiszához és minden eszközzel igyekezett elősegíteni a román-magyar megegyezést, egyes megnyilvánulásai inkább hátráltatták az ügy sikerét. Végül a Román Nemzeti Komité 1914. február 17-én egyhangúan elvetette Tisza ajánlatát. A megegyezés kudarcának okai közül az előadó a trónörökös megváltozott hozzáállására hívta fel a figyelmet. Ferenc Ferdinánd 1914. január közepétől már nem támogatta annyira a paktum létrejöttét, mert megijedt annak veszélyétől, hogy a románok esetleg valóban megegyeznek a magyar kormánnyal, és közelinek érzett trónra lépése esetén eddigi leglelkesebb hívei mégsem őt, hanem legkeményebb ellenfelét, Tisza Istvánt fogják támogatni. Tisza ezt követően véglegesítette elgondolásait a követendő balkáni politikáról. Március 15-i memorandumában Romániával már mint a Hármas Szövetség számára elveszett országgal számolt, melyet megnyerni nem lehet, ezért az a cél, hogy a Monarchia elrettentse a nyílt ellenséggé válástól. Tisza ennek érdekében a Bulgáriával kötendő szövetséget sürgette. A konferencia legélvezetesebb előadását Hajdú Tibor tartotta Emlékezet és valóság - a magyar politika vezéralakjai a világháborúban címen, melyben néhány vezető magyar politikus emlékirataiban olvasható állítást igyekezett szem-