Századok – 2004
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393
MENTŐAKCIÓK MAGYARORSZÁGON. MÍTOSZOK ÉS A VALÓSÁG 1411 dett, és ennek érdekében a saját életét is kockáztatta.5 2 Kasztnert tehát már csak egy évvel a halála után igazolta az idő. A vita mégis tovább folyik, mert kisebbségi véleményében Moshe Silber főbíró azt fejtegette, hogy a nácik azért hajthatták végre oly könnyen és zavartalanul a „végleges megoldás" programját Magyarországon, mert „közvetlenül hozzájárult sikerükhöz, hogy rejtve maradt a szörnyű igazság az áldozatok előtt". Külön megemlékezett a kolozsvári példáról: „Vagy Kasztner nem tárta fel a helyi vezetők előtt Auschwitz titkát, vagy a vezetők nem továbbították a tömegek felé a Kasztnertől megismert titkot. Nincs harmadik lehetőség."53 Nem teljesen világos, 1944 május eleji kolozsvári látogatása alkalmával Kasztner csakugyan tájékoztatta-e apósát, Fischer Józsefet, a helyi hitközség és zsidó tanács elnökét, valamint közvetve a zsidó tanács többi tagjait. Mindenesetre ők valamennyien teljes mértékben tisztában voltak ekkor már a „végleges megoldás" valóságával. A tanács világi és szellemi vezetői éppen azért szöktek meg és hagyták magukra a zsidó tömegeket még a tömeges deportálások megindulása előtt, mert ismerték Auschwitz titkát. Legtöbbjük a háború után váltig azt mondta, hogy fogalma sem volt a haláltáborok valódi természetéről. Azt állították, hogy a tömegekhez hasonlóan ők is biztosra vették, hogy csupán Kenyérmezőre (egy kitalált nyugat-magyarországi területre) szállítják őket, hogy ott a háború végéig mezőgazdasági munkákat végeztessenek velük. Tegyük fel, hogy csakugyan hittek az áttelepítési terv valódiságában. Akkor viszont miért nem maradtak a tömegekkel, hogy Kenyérmezőn is irányítsák, istápolják őket ahelyett, hogy — mint történt — kereket oldva magukra hagyják őket? Egyikük sem adott kielégítő választ erre a kérdésre a háború után.54 Az SS még egy aduját kijátszotta a szerencsétlen Vaada-vezetőkkel szemben 18 000 zsidónak az ausztriai Strasshofba szállításával kapcsolatban. 1944. június 14-én Eichmann arról tájékoztatta Kasztnert, hogy a „prominens" zsidók transzportján felül (amely Kasztner barátait és rokonait is magában foglalta), kész hozzájárulni, hogy 30 000 zsidót Ausztriában , jégre tegyenek", hogy ezzel is demonstrálja a nagy szabású „életeket teherautókért" ajánlatra vonatkozó jóakaratát. Eichmann „nagylelkű" jóakarati ajánlata valójában egy szörnyűséges zsarolási stratégia része volt. Azt az alkalmat lovagolta meg Eichmann, hogy Ernst Kaltenbrunner, a Birodalmi Biztonsági Főhivatal feje sürgősen több ezer magyar zsidót kért Ausztriába, hogy enyhítsék a súlyos munkaerő-hiányt, amely ausztriai, főként hadi célokra termelő mezőgazdasági és iparvállalatoknál lépett fel. Kaltenbrunner csupán azokra a kétségbeesett segélykérésekre reagált, amelyek osztrák vállalkozóktól és magas rangú hivatalnokoktól, például Kari Blaschke SS-Brigadeführer-tői, Bécs város pogármesterétől érkeztek hivatalába.55 52 Michal Shaked érzékeny érvekkel bizonyítja, hogy Halevi mind jogilag, mind pedig erkölcsileg helytállóbb ítéletet hozott, mint a Legfelsőbb Bíróság, 1. Shaked, Michal: „Történelem a bíróságon és bíróság a történelemben: bírósági ítéletek és az emlékezet narratívái" (héberül). Alpayim, 2000/20. L. ugyanerről a volt izraeli oktatási és kulturális miniszter hasonlóan érzékeny szemlecikkét, Aloni, Shulamit: „Roads Not Taken in the Province of Memory". Ha'arec, 2001. február 16. 53 Az izraeli Kasztner-per összefoglalását 1. Braham: i.m. 1058-1066. 54 Ó tudja, miért, de Bauer is hallgat erről. 55 Vö. Br.iham (szerk.): The Destruction of Hungarian Jewry, i.m., 184. tétel; 1. még Benjamin Halevi bíró ítéletindoklásának 71. részét.
