Századok – 2004
Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393
MENTŐAKCIÓK MAGYARORSZÁGON. MÍTOSZOK ÉS A VALÓSÁG 1403 Eltúlozták a megmentett zsidók számát a Vatikán, a Nemzetközi Vöröskereszt, illetve a semleges képviseletek mentőakcióival kapcsolatban is. (Utóbbi kategóriában tevékenykedett a spanyol Angel San Briz és Giorgio (Jorge) Perlasca, illetve a svájci Carl Lutz.) Egy mítoszteremtő szerző például nem kevesebbet állított hőséről, a genfi salvadori képviselet első titkáráról, az erdélyi születésű zsidó George Mandel-Mantellóról, hogy ő volt az „a férfi, aki megállította az Auschwitzba induló vonatokat".27 Az idevágó beszámolók javarészt elmulasztják számításba venni, hogy a semleges országok képviselőinek mentőakciói a nyilas korszakban zömmel a fővárosra korlátozódtak, illetve hogy országaik a háborús években kivétel nélkül szoros, jól jövedelmező üzleti kapcsolatokat tartottak fenn a náci Németországgal. A több cionista frakcióban is aktiválódott haluc ellenállási mozgalom egykori vezetői is „nagy számú" budapesti és vidéki zsidó megmentésével büszkélkedtek. Más zsidómentőkéihez hasonlóan az ő beszámolóikat is mitikus ködként lengi be az önigazolás igyekezete. Mivel legtöbbjük a nácik elől, Lengyelországból és Szlovákiából menekült Magyarországra, nyilvánvalóan tisztában kellett lenniük a „végleges megoldás" valóságával. Magyarország német megszállása előtt és azután is a Vaadával összehangolt módon a következő fő célokat követték: biztosították saját túlélésüket, a Magyarországra került zsidó menekülteket segélyezték, valamint zsidókat mentettek ki lengyel, szlovák és más koncentrációs táborokból. Ε vezetők taktikája az idő során sokat módosult. A német megszállás előtti évben segélyező és mentő tevékenységük viszonylag könnyű volt, hiszen a magyarországi kormányszervek — biztosak lévén Sztálingrád után, hogy a németek elveszítik a háborút — zsidóellenes politikájukon sokat enyhítettek, miközben a tengelyszövetségből való tisztességes kiugrás lehetőségét keresték. A német megszállás után a haluc vezetők stratégiája drasztikusan megváltozott. Alighanem arra a meggyőződésre jutottak, hogy semmi remény nem maradt a zsidó tömegek megmentésére, ezért először egyes személyek megmentésére törekedtek, akik bajtársaik, cionista szimpatizánsok és családtagjaik közül kerültek ki. Később, a deportálások leállításától, és különösen a Szálasi-puccstól kezdve kiszélesítették tevékenységüket, és nagy számban állítottak elő, majd osztottak szét hamis, árja származást, semleges országok általi védettséget, sőt, Gestapo-, SS- és nyilaskeresztes párttagságot igazoló okmányokat is. Bár az ország megyéiben szélsebesen hajtották végre a zsidóellenes intézkedéseket, a halucoknak több száz magyar zsidót sikerült Romániába és Szlovákiába menekíteniük, ahol akkor nyugodtabbak voltak a körülmények.2 8 Mentőakciójuk részeként jó néhány cionista fiatalt küldtek a vidéki gettókba, hogy felvilágosítsák az ottani zsidó vezetőket a fenyegető katasztrófáról. Ezek a kiküldetések általában kudarcot vallottak, mert a vidéki zsidóság vezetői jobban hittek a budapesti vezetőségtől, az akkori Központi Zsidó Tanácstól érkező megnyugtató üze-27 Kranzler, David, The Man Who Stopped the Trains to Auschwitz. Mantello, El Salvador, and Switzerland's Finest Hour. Syracuse, NY, Syracuse University Press, 2000. Részleteiben tárgyalja a Nemzetközi Vöröskereszt, a Vatikán és a semleges képviseletek mentőtevékenységét Braham: A népirtás politikája, 1155-1194. 28 Köztük volt Moshe Weinberger kolozsvári rabbi és felesége, valamint a kolozsvári hitközség több már vezetője, akik saját biztonságuk érdekében cserbenhagyták gyülekezetüket.
