Századok – 2004

Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393

1400 RANDOLPH L. BRAHAM Azok a mítoszok, amelyek Himmlernek a budapesti zsidók megmentésében játszott szerepe körül szövődtek, közvetett módon még két másik mentőakciós beszámolóban is megjelentek. Az egyik Kurt A. Becher SS-Obersturmbannführer-rel, Himmler személyes magyarországi gazdasági megbízottjával kapcsolatos, a másik pedig Saly Mayerrel, aki a Joint (American Jewish Joint Distribution Committee, JDC) svájci képviselője volt. Becher olyan fegyveres SS-alakulatban szolgált, amely 1942^43-ban állítólag sok atrocitást követett el a Szovjetunió megszállt zónáiban.15

Minden bizonnyal felismerte, hogy elkerülhetetlen a tengelyhatalmak veresége, ezért nyilvánvalóan úgy döntött, hogy 1944. évi magyarországi megbízatása során két fő célt fog megvalósítani: személyes vagyonra és bombabiztos alibire tesz szert. Mindkét célját kitűnően szolgáltak azok a tranzakciói, amelyeket magyar-zsidó iparmágnásokkal és a cionista budapesti Segélyező és Mentőbizottsággal (Vaada) bonyolított. Becher, ez a hidegfejű reálpolitikus, teljes mértékben kihasználta Himmlerhez fűződő szoros, személyes kapcsolatát, mert ez gyakorlatilag teljes védettséget nyújtott a számára. A kapcsolat csak megszilárdult azzal, hogy május 17-én Becher megszerezte a német ellenőrzést a legnagyobb magyar ipari létesítmény, a csepeli Weiss Manfréd Művek fölött (1. alább). Bár nem ismeretes, mennyi volt a tranzakcióból Becher személyes haszna, pontos adatokkal rendelkezünk arra nézve, hogy milyen mértékben növelték gazdagságát a Kasztner Rezsővel (Rudolffal), a Vaada tényleges fejével bonyolított tranzakciói. Becher június 20-án váltotta fel Eichmannt a németeknek a cionistákkal folytatott tárgyalásaiban. Becher és Kasztner tárgyalásai azzal a nagy szabású „teherautókat életekért" ajánlattal indultak, amelyet még Eichmann tett hasonlóan nagy szabású „Európa terve" folytatásaként.16

A tárgyalások ezután átterelődtek annak az 1 684 zsidónak a szabadon bocsátására, akiket a Kasztner-csoport tagjaiként (1. alább) a bergen-belseni kivételezett lágerben tartottak fogva. A hónapok során Becher szoros munkakapcsolatot alakított ki Kasztnerrel, aminek révén a háború után olyan alibit tudott felmutatni, amely a nürnbergi per valamennyi vádpontja alól felmentette.17 Kasztner érthetően hálás volt, amiért Becher közreműködött 1 684 zsidó Svájcba juttatásában, és mivel akkoriban nem tudta ellenőrizni Becher állításait, minden jel szerint készpénznek vette annak korábbi mentőakciókra vonatkozó dicsekvését. Jelentésében18

és sok más háború utáni nyilatkozatában Kasztner megerősítette Bechernek saját mentőakcióira vonatkozó, alapvetően alibikonstruáló állításait. Önkéntelenül is elhitte, hogy Becher beszélte rá Himmlert 1944. augusztusában, hogy az megtiltsa a budapesti zsidók deportálását, sőt, hogy általában is leállítsa a zsidók tömeges megsemmisítését két hónappal később. Kasztner ezen felül még azt a dicsőséget is ráaggatta az érdemtelen Becherre, hogy ő állította le az 15

Bechernek a Szovjetunióban és másutt kifejtett cselekedeteit részletesen ismerteti Bauer: Jews for Sale?, 206-209. 16

L. alább. L. még Braham: A népirtás politikája, i.m. 1023-1031. 17

I.m. 1047-1057. 18 Der Bericht des jüdischen Rettungskomittes aus Budapest 1942-1945. Basel, Ezra Vehazalah beBudapest, XIII. (1946).