Századok – 2004
Közlemények - Katona Eszter: Az olasz fasizmus bukása és a Franco-rendszer VI/1381
Katona Eszter AZ OLASZ FASIZMUS BUKÁSA ÉS A FRANCO-RENDSZER 1943. július 25. nemcsak az olasz fasiszta diktatúra bukását jelentette, hanem egy olyan politikai mozgalom végét is, amely több mint húsz éven át meghatározta Olaszország történelmét. Mussolini bukása nagyjelentőségű volt a második világháború további menetében, de talán még nagyobb hatást gyakorolt Spanyolország világháborúval szembeni álláspontjára. Jelen tanulmány célja bemutatni az olasz fasizmus bukásának spanyolországi hatását. Mint ismeretes, a Franco-rezsim szoros kapcsolatokat tartott fenn az olasz fasiszta rendszerrel különösen a spanyol polgárháború (1936-1939) óta, melyben az olasz (és német) segítség nagymértékben hozzájárult a nacionalista tábor győzelméhez, s ezzel Franco hatalomra jutásához. A polgárháború vége után alig néhány hónappal robbant ki a világháború, melyben Spanyolország nem vett részt hadviselő félként.1 Olaszország példáját követve a háború kirobbanásakor, 1939 szeptemberében Spanyolország deklarálta semlegességét, 1940 júniusában azonban, Olaszország hadba lépése után két nappal, a spanyol kormány a nem hadviselő pozícióra tért át.2 A szövetségesek előtt is úgy tűnt, hogy Spanyolország az olasz mintát követve lépésről lépésre egyre inkább az intervenció felé sodródik. Olaszország hadba lépése elsősorban Mussolini személyes döntése volt, és nem vette figyelembe az olasz katonai vezetők véleményét, akik szerint az olasz hadsereg felkészültsége mindössze 40%-os volt.3 A Duce álma mindig is egy mediterrán birodalom létrehozása volt, s ennek megvalósítására jó alkalomnak kínálkozott az ország hadba léptetése néhány héttel Franciaország összeomlása előtt. Mussolini reménye az volt, hogy kis véráldozattal nagy hadizsákmányt fog szerezni országának. Az olasz diktátornak azonban hamarosan csalódnia kellett. Hitler érdekei ugyanis nem estek egybe Mussolini céljaival, tekintve, hogy a Führer számára a Földközi-tenger medencéje csak másodlagos hadszíntér volt. Olaszország hadiszereplése már az 1942-es esztendőben is kritikus volt, azonban 1943 elejétől kezdve megalázó vereségek sorát kellett elviselnie az olasz hadseregnek.4 A teljes megsemmisülés elől — Hitler nem kis bosszúságára — az olaszok csak a német beavatkozásnak köszönhetően tudtak megmenekülni. Az olasz kálvária utolsó állomása a szövetségesek szicíliai partraszállása volt 1943. július 10-én. Ekkor Mus-1 Spanyolország a második világháborúban csak a Kék Hadosztály (Division Azul) szovjet frontra való kiküldésével vett részt. Franco azonban hangsúlyozta, hogy ezzel országa nem vált hadviselővé, csak a kommunizmus elleni harcban vállalt szolidaritását fejezte ki. 2 Ezt 1940. június 14-én hozta nyilvánosságra a Boletín Oficial del Estado. 3 Ormos Mária: Mussolini. I-II. köt. Budapest, Polg-Art, 2000. II. köt. 464. 1 Januárban Líbiát, májusban Tuniszt veszítették el. Május 13-án 250 ezer német és olasz katona fegyverletételével Afrikában véget ért a háború.
