Századok – 2004
Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119
140 EGRESI KATALIN lamilyen értékpapírral, takarékbetét-jellegű megtakarítással rendelkeztek vagy hadikölcsönkötvényt jegyeztek, a pénz devalválódása következtében elvesztették vagyonukat. A háború utáni évek egyik alapkövetelése éppen ezért a hadikölcsönök valorizálása volt. A másik, egyáltalán nem elhanyagolható tényező a középrétegek arányának a megnövekedésével függött össze. Ezzel kapcsolatban Konkoly-Thege mutatott fel néhány figyelemreméltó adatot. A trianoni határok közé szorított Magyarországon majdnem annyi állami tisztviselő élt, mint az egykori dualista Magyarországon. Az állam tényleges szolgálatában álló tisztviselők száma (azaz az összes szellemi munkát végző állami alkalmazott) az 1914/15-ös költségvetésben 46 170 fő volt. A trianoni békét követően az 1921/22-es költségvetési év adatai alapján ugyanezen réteg létszáma 43 161 főt tett ki.3 9 Természetesen a középosztály ennél szélesebb társadalmi rétegeket tömörített, de már ez az adat is önmagáért beszélt. A békét követő időszakban majdnem annyi tisztviselőt kellett Magyarországon eltartani, mint az I. világháború előtt. Ez a két tényező az 1920-as évek elején egyértelműen meghatározta a középrétegek anyagi nehézségeit. A szanálással egyidőben az állami tisztviselők létszámcsökkentése jelentett komoly gondot. A létszámleépítés nagy mértékben növelte a nyugdíjasok számát, a nyugdíjasok illetményei pedig jelentős mértében növelték az államháztartás kiadásait. Ismételten Konkoly-Thege adataira hivatkozva az 1926/27. évi költségvetésben már csak 29 263 fő volt az állami alkalmazottak száma.4 0 Ugyancsak az I. világháború előtti adatokkal összevetve: 1914-ben mintegy 30 ezer állami nyugdíjast tartottak számon (ebbe az üzemi nyugdíjasok köre nem tartozott bele), míg 1926/27-re ez a létszám 49 855-re emelkedett. Neményi és Konkoly-Thege is az illetmények emelését tartották szükségesnek, annak ellenére, hogy a statisztikai hivatal adatai szerint a tulajdonképpeni nyugdíjasok száma miatt az államnak 1926/27-re 45 millió aranykorona többletkiadása keletkezett.4 1 Sőt Konkoly Thege az állami tisztviselők bérének mérsékelt emelésére is javaslatot tett. Kimutatásai szerint az állami alkalmazottak 1926/27-ben a háború előtti fizetésüknek átlagosan kb. 63%-át kapták meg, amelyet legalább a háború előtti bérek 75%-ára kell felemelni.4 2 Javaslataikat ezen rétegek életszínvonalának elégtelenségével indokolták. Mindketten az állami költségvetéstől, költségvetési tételek átcsoportosításától várták a kérdés rendezését. A három aktuális kérdésekkel foglalkozó előadással szemben Heller Farkas a középosztály összetételét vizsgálta meg. Heller szerint a középosztály alapvetően három, egymástól eltérő érdekekkel rendelkező széles réteget jelent: 1. a szabad kereseti pályán dolgozókat, 2. a magánalkalmazottakat és 3. a fix fizetésű tisztviselőket. A szabad kereseti pályán dolgozó rétegek helyzete elsősorban a gazdaság állapotával áll összefüggésben. A kisiparos, a kiskereskedő, illetve a középiparos és a középbirtokos elemek életszínvonala prosperáló gazdaság mellett fokozatosan javul. A magyar gazdaság stabilizálásával tulajdonképpen minden lehetőség adott ahhoz, 39 Uo. 45. 40 Uo. 41 Uo. 50. 42 Uo. 43.
