Századok – 2004

Közlemények - Egresi Katalin: Viták a társadalompolitika elméletéről és gyakorlatáról a Bethlen-érában I/119

TÁRSADALOMPOLITIKA. A BETHLEN-ÉRÁBAN 141 hogy társadalmi felemelkedésük megkezdődjön, gazdasági nehézségeik csak átmeneti jellegűek lehetnek. A kormány feladata az ő esetükben nem más, mint az ország gazdasági fejlődését elősegítő gazdaságpolitika folytatása, megfelelő hitelek nyújtása, stabil valuta biztosítása és a külkereskedelem fellendítése. Ezzel szemben a fix fizetésű tisztviselők helyzete az államháztartástól függ, és az adóterhek megállapításával van kapcsolatban. Az ő érdekük egy tudatos fogyasztóvédelmi politika bevezetése, amely a közvetlen adók emelésével (progresszívjövedelemadóval) és a közvetett adók, így pl. a fogyasztási adók és illetékek összegének csökkentésével érhető el. A külföldi kölcsön felvételét követően a lakosság fejenkénti adóteher-elosztása jelentősen megnőtt, így a fix fizetésű tisztviselők helyzete meglehetősen kedvezőtlen volt. Heller ebben az esetben a pályamódosítástjavasolta. A hivatali pályákról történő jelentékeny munkaerő-átcsoportosítás azonban a munkapiac megszervezését igényelné. A közgazdász a fő problémát abban látta, hogy Magyarországon jóval többen akarnak hivatali fizetésből megélni, mint üzleti tevékenységből vagy vidéki gazdálkodásból. Megfelelő birtokpolitikával az értelmiségiek egy részét a vidéki gazdaság felé lehetne orientálni, vagy a nyelvtudással rendelkező egyéneket az állam külföldi állásokra is kiközvetíthetné. A magánalkalmazottak esetében jogviszonyaik törvényes rendezését sürgette. Heller szerint azonban van néhány közös elem, amely a középréteg minden tagját egyformán érintette. Valamennyien érdekeltek voltak a szellemi munka társadalmi megbecsülésének növelésében, a gyermeknevelés költségeinek csökkentésében, az állami lakáspolitika fejlesztésében és egy alapvető életszemléletváltásban, amely a takarékos, önmegtartóztató fogyasztói magatartást előnyben részesíti a pazarlással szemben. Szegényügy és közjótékonyság Az értekezlet első napjának egyik vitatott kérdése volt a szegényügy és a közjótékonyság témaköre. Ennek a szociális problémának igen negatív sajtóvisszhangja volt. Liber Endre, Budapest törvényhatóságának tisztviselője vállalta az előadói szerepet. Az előadó a szegényügy adminisztratív vonatkozásaival foglalkozott és arra kereste a választ, hogy a szegénygondozást hogyan lehetne hatósági úton, állami adminisztrációval megoldani. A fő probléma ebben az esetben már a szegényügy meghatározásánál jelentkezett. A közfelfogás ugyanis a szegényügy és a szociálpolitika közé nagyon gyakran egyenlőségjelet tett. Erre maga Liber Endre sem tért ki, így az előadás számos kritikai észrevételt kapott. Az egész szociális kérdéskör helyes megvilágítását az egyik hozzászólónak, a liberális szociálpolitika kiemelkedő alakjának Hilscher Rezsőnek a megjegyzéseivel kell kezdeni. О pontosan megjelölte azokat a területeket, amelyek a magyar szociálpolitikai törvényhozásban a szegényügy fogalma alá esnek. Hilscher szerint a magyar szegényügy három részre tagolható: 1. az 1886. évi XXII. tc. 145. szakasza alapján történő szegénysegélyezésre, 2. az 1898. évi XXI. tc. 8. szakasza és az 5180/1926. M. E. számú rendelet 13. szakasza alapján megvalósuló szellemi és testi beteggondozásra, valamint 3. az állami gyermekvédelemre. így a szegényügy a szociálpolitikának tulajdonképpen egyik részterülete. Hilscher rámutatott arra,