Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
LÉGIONÁRIUS TELEPÍTÉSEK DÉL-SZLOVÁKIÁBAN A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1369 misszumok nélküli eljárást szorgalmazott a németek, magyarok és minden más idegennel szemben.3 0 1921-ben több légionárius szervezet összevonásával jött létre a Csehszlovák Légionárius Közösség (Ceskoslovenská obec legionárska), amely a két háború közötti időszakban a legjelentősebb ilyen szervezetnek számított, s közel 50 ezer tagot tömörített. Ez a szervezet a Masaryk köztársasági elnök köré tömörülő ún. Vár-csoport politikájának egyik legmegbízhatóbb társadalmi támasza volt.31 Az 1919-1920-ban hazaérkező legionáriusok társadalmi presztízse ugyan nagy volt, de további sorsukat illetően megoszlottak a vélemények. Csehszlovákia első pénzügyminisztere, Alois Rasin ugyan kijelentette, hogy a hazáért tett szolgálatért nem jár fizetség, a legionáriusok megjutalmazása azonban mégsem maradhatott el. A forradalmi nemzetgyűlésben külön légionárius bizottságot hoztak létre, s a legionáriusok foglalkoztatásáról törvények sem késtek sokáig. A nemzetgyűlés által 1919 májusában elfogadott 282. számú majd az ennek a kiegészítését szolgáló 462. számú törvény megfogalmazta azt, hogy a legionáriusok igényjogosultak arra, hogy állami- vagy közalkalmazásban, illetve az állam által finanszírozott vállalkozásokban munkahelyet kapjanak.32 A törvény meghatározta, hogy a légionáriusoknak mely munkahelyek betöltésére van elsőbbségük, illetve kizárólagosjoguk (hivatali szolga, fegyőr stb.). Erdekeiket azonban nem csupán a fenti ún. légionárius törvények által próbálták érvényesíteni, hanem más törvényekbe is bedolgoztak olyan paragrafusokat, amelyek ezeket a célokat szolgálták. Habár a tisztviselői állások és a trafikok bizonyára népszerűbbek voltak, a legionáriusok számára a földbirtokreform kapcsán megnyíló lehetőségek is vonzónak bizonyultak, s a földreform-törvények megalkotása során nem is feledkeztek meg róluk. A földbirtokreform törvényei közül a legionáriusok számára elsősorban az 1920. január 30-án elfogadott ún. kiutalási törvény volt fontos, hiszen ez határozta meg a reform során felosztott földbirtokok igényjogosultjainak kategóriáit. A légionárius szervezetek mindent elkövettek, hogy szempontjaik a törvényben meg is jelenjenek, s ennek érdekében szisztematikus nyomást gyakoroltak a döntéshozókra. Különösen fontos szerepet kapott ebben a munkában a Nemzetvédelmi Minisztérium mellett működő Csehszlovák Legionáriusok Irodája (CSLI),33 amelyet a törvények kiterjedt jogosítványokkal ruháztak fel. A CSLI már 1919 nyarán memorandumot nyújtott be a nemzetgyűlés földbirtokreform bizottságához, amelyben elsőbbségi jogot és azonnali földosztást kért a legionáriusok számára.3 4 A bizottságban ugyan jogosnak de a törvényesség szempontjából aggályosnak találták ezt a kérést, ezért egy külön légionárius albizottság létrehozását határozták el, amely megfelelő megoldást talál majd a problémára. Az Állami Földhivatal későbbi elnökének, Ján Vozeníleknek a vita során elhangzott sza-30 Uo -31 Vö. Miroslav Caplovic: Branné organizácie ν Ceskoslovensku 1918-1939. Bratislava, 2001. 21. 32 Natália Krajcouicová: Κ otázke zamestnávania legionárov a státnych a verejnych sluzbách a ν prvych rokoch CSR. Cesko-Slovenská Historická Rocenka, 1997. 187. 33 A CSLI-t 1918 novemberében Klofác nemzetvédelmi miniszter utasítására hozták létre. Arról, hogy ki számít légionáriusnak csak a CSLI adhatott ki igazolást. 34 ANS, fond RNS ANS, fond RNS, Vybor pro pozemkovou reformu [Nemzetgyűlési Levéltár, Forradalmi Nemzetgyűlés], A földreform parlamenti bizottsága, 15. doboz, 597. sz.
