Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
1370 SIMON ATTILA vai azonban nem hagynak róla kétséget, hogy a megoldás során a legionáriusok érdekei vagy a törvényesség súlya lesz-e majd nagyobb: „azt akarjuk, hogy bizonyos, nemzetiségi és politikai szempontból különösen fontos térségekbe olyan emberek települjenek, akik ezeknek e feltételeknek megfelelnek, s úgy gondolom, hogy ez nem mindig a törvény előírásai által, hanem inkább via facti fog történni."35 A már fentebb említett kiutalási törvény első paragrafusa ugyan a légionáriusokat is az igényjogosultak közé sorolta, de elsőbbségi jogukat nem állapította meg, ami csalódást okozott köreikben. A Csehszlovák Nemzeti Tanács 1921. április 10-én a morvaországi P0erovban a kolonizációról rendezett vitafórumának résztvevői éles bírálattal illették ezt,3 6 és csalódottan jegyezték meg, hogy a német és magyar nemzetiségű hadirokkantak ugyanolyan eséllyel igényelhetnek földet, mint a legionáriusok.3 7 A tanácskozáson elfogadott határozatban a kiutalási törvény olyan irányú módosítását javasolták, amely jobban elősegíti a kolonizációt, s egyértelműen előnyös helyzetbe hozza a légionáriusokat.38 Ezzel a problémával a légionárius törvények betartását és a legionáriusok érdekeinek figyelembevételét felügyelő tárcaközi bizottság is foglalkozott.3 9 A bizottság állásfoglalása szerint a legionáriusok esetében „liberális felfogásban" kell alkalmazni a kiutalási törvényt, vagyis az eredetileg nem földműves igénylők számára is nagyobb lehetőségeket kell nyújtani. A bizottság továbbá egy a légionárius és a hadirokkant földigénylőket érintő kormányrendelet kiadását is javasolta. A kormány a Nemzetvédelmi Minisztérium által előterjesztett javaslatot végül elfogadta. Az 1922. április 6-án kiadott 117-es számú kormányrendelet előírta, hogy a kiutalásokról szóló döntéseknél a legionáriusok és a hadirokkantak elsőbbséget élvezzenek, függetlenül attól, hogy földművesek-e eredetileg vagy nem. Hasonlóképp elsőbbséget biztosított a légionáriusoknak a kormányrendelet a kolonizációs során. A légionárius igénylők esetében nem számított hátránynak, ha nem rendelkeztek a földműveléshez szükséges épületekkel, eszközökkel.4 0 Ezek a változtatások a földreform agrárszempontjainak elsikkadását és más, a mezőgazdasággal össze nem függő szempontok előtérbe kerülését erősítették. Noha a kolonizáció gyakorlati megkezdése előtt csupán a telepítési törvény 1920. januári elfogadása nyitotta meg az utat, a szervezőmunka mái- 1919-ben elkezdődött. Már ekkor létrejöttek a földet igénylők szervezetei, amelyek a termőföld azonnali felparcellázását követelték, s amelyek a szocialisták szövetkezeti elképzeléseivel szemben az Agrárpárt hatékony politikai eszközeinek számítottak. 35 Uo. 36 A tanácskozás jelentőségét mutatja, hogy számos kormánytag és képviselő valamint az ÀFH vezetői is részt vettek rajta. 37 Noha a kiutalási törvény nem tartalmazta a cseh és szlovák nemzetiségű igénylők elsőbbségét vagy kizárólagosságát, a gyakorlatban csak ők juthattak telepesbirtokhoz. Erre utal Laube képviselőnek a földreform végrehajtására alakult szlovákiai tanácsadó testület előtti kijelentése, amely szerint az, hogy a törvény nem tesz különbséget az igénylők nemzetisége között csupán „formális". SÚA (Praha), SPU-VS., 167. doboz, F VII/16. 38 SÚA (Praha), fond NRC, 413. doboz, 1. sz. 237. sz. 39 Krajcovicová: i. m. 192. Az említett bizottság a Nemzetvédelmi Minisztérium mellett működő CSLI javaslatára jött létre, s 1921. június 30-án tartotta első ülését. 40 Sbírka zákonű a narízení ο pozemkové reforme. Praha, 1932.
