Századok – 2004
Közlemények - Simon Attila: Legionárius telepítések Dél-Szlovákiában a két háború közötti időszakban VI/1361
1364 SIMON ATTILA vény a kisparaszti gazdaságok létrehozása mellett ún. maradékbirtokok létrehozását is lehetővé tette, amelyek a lefoglalt nagybirtokok gazdasági udvarai köré voltak szervezhetők, s a legjobb minőségű termőföldeket foglalták magukba. Kiterjedésük 30 és 100 ha közé esett, létrehozásuk és kiutalásuk teljes mértékben az ÁFH szándékától függött. A húszas évek folyamán maradékbirtokok kiutalása a politikai korrupció melegágyává vált állandó támadási felületet nyújtva a kormány ellenzékének. A csehszlovák földreform eredményei kétségkívül impozánsak, hiszen a földreform véglegesnek szánt mérlege szerint. 1937. december 31-ig Szlovákiában összesen 1 407 361 ha földterület (Szlovákia összterületének több mint 28%-a) került lefoglalásra, amelyből 507 176 ha volt a mezőgazdasági terület.1 0 A lefoglalt területből az eredeti tulajdonosok 562 078 ha-t (ebből 178190 ha mezőgazdasági területet) visszaigényeltek. Az összesen 189 424 új tulajdonos birtokába (ebbe az állam, a községek, az egyesületek stb. is beletartoznak) összesen 690 525 ha (ebből 323 196 ha mezőgazdasági terület) földtulajdon került. Ennek 42%-a, vagyis 290 453 ha terület kiskiutalás1 1 formájában került az összesen 187 453 birtokoshoz. A mezőgazdasági jellegű területek esetében azonban a kiskiutalások aránya elérte a 76,6%-t. Összesen 325 328 ha terület, többségében erdő állami tulajdonba, a hadsereg birtokába stb. került. Maradékbirtokot összesen 611 esetben hoztak létre, amelyek összterülete 74 654 ha (ebből 60 002 ha mezőgazdasági terület) volt. Különösen sok maradékbirtok jött létre magyar vidéken. Az első bécsi döntést követő szlovák felmérések szerint a visszacsatolt területekre 324 maradékbirtok esett, amelyek összesen 41 750 hektár tettek ki.1 2 A kimutatás szerint 1938. január l-jén még 154 758 ha olyan terület (ebből 5 790 ha mezőgazdasági terület) volt továbbra is lefoglalás alatt, amelynek sorsáról még nem született döntés. A földreform etnikai vonatkozásait meglehetősen eltérően ítéli meg az eddigi szakirodalom, amiben a hiányos és sokszor egymásnak ellentmondó adatok is közrejátszanak. Annak ellenére, hogy az Állami Földhivatal sohasem ismerte el a földreform nemzeti célkitűzéseit, ezek meglétét mégis számtalan forrás támasztja alá. A Cseh Nemzeti Tanács keretén belül, már 1920 tavaszán létrejött egy a földreformmal és kolonizációval foglalkozó bizottság, amelynek feladata a „köztársaság nemzetiségileg vegyesen lakott területein végrehajtandó földreformmal kapcsolatos nemzeti program" végrehajtása volt.1 3 A bizottság szorosan együttműködött az ÁFH-val, s annak vezetői rendszeresen részt vettek munkájában. A bizottságban folytatott viták anyagaiból pontos képet kaphatunk a reform nemzeti vonatkozású céljairól. Az itt ismertetett elképzelések szerint a földreform célja a szlovák lakosságú vidékeken a nagybirtokok helyi lakosság számára történő „intenzív felparcellázása", a magyar nyelvterületen viszont a parcellázás elodázása és az „intenzív kolonizáció" volt.14 Noha az ÁFH által a reform eredményeiről 10 Antonia Pavel: Ceskoslovenská pozemková reforma. Pozemková Reforma, 1938. 3. sz. 38-39. 11 A kiskiutalás alatt minden 30 ha alatti kiutalás értendő, tehát a már meglévő parasztgazdaságok kiegészítése és az új oszthatatlan parasztbirtokok is ide tartoznak. 12 Vö. SNA, SPU [Szlovák Nemzeti Levéltár, Állami Földhivatal] 3290. doboz 13 SÚA (Praha), fond NRC [Központi Állami Levéltár Prága, Csehszlovák Nemzeti Tanács], 413. doboz, 237. sz. 14 Uo.
