Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
1358 TÓTH IMRE tartalmazza. A negyedik szakasz a térség gazdasági viszonyait elemzi, míg az utolsó Sopron átcsatolásának ("visszacsatolásának") kérdéseivel foglalkozik Délkelet-Európa (Südosteuropa) új rendjével kapcsolatban. A dolgozat a történelmi előzmények sorából kiemeli, hogy a német-ausztriai nemzetgyűlés a népek önrendelkezési jogára hivatkozva már 1918-ban követelte Sopron és környéke átadását, melyet azonban a Szövetségesek (antant) által nem kellően előkészített, terror és csalás jegyében megrendezett népszavazás megakadályozott. A szavazást még antant oldalon is bohózatnak minősítették. A német Sopron azóta is követeli "visszatérését", s ezt erősíti a város nehéz gazdasági helyzete is. A lakosság elégedetlenségét kiváltó magyar terrorintézkedések, a német hivatalnokok és alkalmazottak elbocsátása, az iskolaügy rendezetlensége és az erőltetett névmagyarosítás tovább fokozzák a Magyarországtól való elszakadás vágyát. A kiadvány a város és környéke etnikai adottságaival kapcsolatban statisztikai sorokat idéz 1880-tól 1910-ig. Ezeket folytatva adatokat hoz a városban zajló magyarosítás alátámasztására. A magyar anyanyelvű népesség növekedését bizonyító adatok nagyjából meg is felelnek a hivatalos magyar statisztikai kiadványokban szereplő számoknak,12 2 a németajkú népességre vonatkozó kimutatás azonban több mint tízezerrel haladja meg az 1930-as, itthoni népszámlálás során kimutatott értékeket.12 3 A füzet szerzői ezt még meg is toldották azzal, hogy a VDA statisztikája szerint a németek száma ennél is magasabb (30 202 fő), sőt, ha az idehozott, "városidegen" elemeket (főiskolások, magyar hivatalnokok, zsidók stb.) leszámítjuk, Sopron népessége kb. 70%-ban németnek tekinthető. A határkérdésekről szóló fejezet megállapítja, hogy a német birodalmi határ, Niederdonau Gau keleti részén hosszú szakaszon kettészeli a zárt német néptalaj területét. A lényegileg egyenes határvonal Sopron térségében egy mély bemetszést ír le. Ez esetben ráadásul nem kényszerű földrajzi okok vezettek a kb. 25 km hosszan húzódó és 15-17 km mélyen benyúló magyar határelőnyhöz. Az írás megállapítja, hogy a jelenlegi határviszonyok egy sor nehézséget szülnek a baráti Magyarországgal folytatott kapcsolatokban, ezért a népi szempontok figyelembe vételével történő újraszabályozás a lehető legkívánatosabb lenne. A változtatás ugyanakkor határ- és közlekedéspolitikai szempontból megfontolásra érdemes. A határmódosítás terve szerint a Fertőtől keletre, Hollingtól (Fertőboz) Deutschkreuzig (Sopronkeresztúr) húzódó, majd Niederdonauba csatlakozó vonal Kópházát is magában foglalva kb. 50 km-rel lerövidítené a határszakaszt, s ezzel Sopron megszabadulhatna "határpolitikai veszélyhelyzetéből". A fent körülírt államhatár a szerző szerint nem jelentene semmilyen komoly veszteséget a magyar érzület és nemzeti érdekek számára, mivel az egyetlen magyar település, Nagycenk (a nemzeti szempontból elsőrendűen fontos Széchenyi-sírral) nem esne bele a leválasztandó területbe. A rendezéssel a veszélyeztetett Oberpullendorf (Felsőpulya) helyzete is megerősödne, és német hátországával jobb összeköttetésbe kerülne. 122 Thirring Gusztáv: Statisztikai adatok Sopron városáról. Különlenyomat Dr. Heimler Károly. Sopron topográfiája c. munkájából. Sopron, k.n. 1936. 123 A füzetben 26 395 német ajkú lakos szerepel, szemben a magyar adatsorokban közölt 14 912-vel.
