Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
NYUGAT-MAGYARORSZÁG, BURGENLAND ÉS NÉMETORSZÁG- 1359 Már régóta kedvelt érvnek számított Sopron nehéz gazdasági helyzete. Az elaborátum e témával kapcsolatban arra tér ki, hogy a város siralmas állapotát már magyar körök is felismerték, de problémákat nem sikerült kiküszöbölniük. A város a magyar irredenta központjává vált, mivel a válságból való kilábalás egyetlen útját Burgenland (jelenleg Niederdonau és Steiermark) visszaszerzésében látják. Sopron a keleti Niederdonau természetes piaca - áll a projektumban. Legfontosabb feladata a Bécsi-medence és ipari településeinek ellátása mezőgazdasági cikkekkel, mint előállító és elosztó központ. A mai határvonal létfontosságú köz-és vasútvonalakat vág keresztül, aminek következtében Bécs és Felsőpulya elvesztette egymással a kapcsolatát. Sopron fontos közlekedési csomópont, ahol 5 vasútvonal keresztezi egymást. Sopron bekapcsolása a Birodalomba az etnikai elveknek is megfelel, és Südosteuropa újjárendezésével megnyílhat a lehetőség az etnikai határ meghúzására. A nehéz helyzetben lévő határnémetség a legsúlyosabb szorongattatás, üldöztetés és méltánytalan bánásmód ellenére is ragaszkodik németségéhez. A város és környékének visszatérése véget vetne a legmagasabb körök által is támogatott magyar irredentának, mely folyamatos nyugtalanságot kelt a térségben. Összefoglalva: a határrendezés szabadságot, fellendülést és határstabilizációt eredményezne - áll a javaslatban.124 A másik füzet, mely a Die Eingliederung der deutschen Westungarn in das Deutsche Reich (Német-Nyugat-Magyarország beillesztése a Német Birodalomba) címet viseli, a nyugat-magyarországi megyék, Győr-Moson-Pozsony, Sopron és Vas németségéről ad ismertetők, és tesz javaslatot új határvonalra. A szöveg leszögezi, hogy a Dunától a Muráig, Pozsonytól Szentgotthárdig német falvak és városok láncolata alkotja a határvidéket, melyen zárt német néptalaj található. Ezeket a településenként veszi sorra öt nagyobb területi egységbe sorolva őket: a mosoni vidék (Heideboden, Wieselburg, Ungarisch Altenburg); Sopron (Ödenburg) és környéke; Kőszeg (Güns) és környéke; a Pinka-völgy települései (die deutschen Pinkatalgemeinden) és végül a Rába völgye Szentgotthárddal (die deutschen Raabtalgemeinden). A mosoni térségről megállapítja, hogy az a magyarosítási kísérletek ellenére német maradt, csupán a Magyaróváron működő mezőgazdasági ipar terjeszkedése eredményezett némi magyarosodást a század elején. A német paraszti települések továbbra is teljes egészében németek. Az utóbbi évek magyarosítási próbálkozásai közül a kormány telepítési programját kárhoztatta leginkább. Saint-Germain és Trianon megtörte a zárt német parasztvidék egységét, sőt a Határmegállapító Bizottság ténykedése — ami konkrét esetekben a magyar nagybirtokosoknak kedvezett — tovább rontott a helyzeten. A tervezetben javasolt határvonal német oldalára kerülne többek között Rajka, Magyaróvár és Kimle is. A Sopron megyei helyzet elemzése során megismétli az előzőekben közölt helyzetértékelés főbb pontjait és kb. 1250 km2 és mintegy 120 ezer lakos bekebelezésére tesz javaslatot. Ezzel helyreállnának a természetes kapcsolatok, a határszakasz megrövidülne, és megszűnne a gazdasági jelentőségét már rég elveszített "toten Winkeln"-nek nevezett soproni kiszögellés. A vasi térségre is kiterjesztett 124 Tervezet Sopron Németországhoz csatolásáról (d. n., az aktához csatolt utolsó dokumentum keltezése: 1940. szeptember 5.). PAAA, Pol. XII, 42. Der Anschluss Oedenburgs an das Deutsches Reich. R105162,
