Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
NYUGAT-MAGYARORSZÁG, BURGENLAND ÉS NÉMETORSZÁG-1345 gyarországi németség érdekeit. 1928 márciusában Gündisch Guidót bízta meg, hogy a Schutzbund berlini rendezvényén (Schutzabend) próbálja meg megakadályozni Leser újabb előadásának megtartását, mivel félőnek találta, hogy az a hazai német nemzetiségre nézve káros következményekkel jár. Bleyer úgy instruálta Gündischt (és erről Schoen birodalmi követet is tájékoztatta), hogy ha Leser referátuma mégis elhangoznék, már a helyszínen juttassa kifejezésre a magyarországi németség ellentétes álláspontját, egyidejűleg Kánya Kálmánt berlini magyar követet'0 is tájékoztassa tiltakozásukról.7 6 Erre nem volt szükség, mert Bleyer intervenciója nyomán és Schoen javaslatára a német külügyminisztérium helyettes államtitkára felszólította Loesch-t, hogy az esten tartózkodjanak a politi- kai tárgyú előadások megtartásától, így Leser tervezett felszólalása ezúttal elmaradt." A magyarországi németség vezetőjének a Vérein für das Deutschtum im Auslande (VDA)78 propagandamunkájával is meggyűlt a baja. A Das Neue Politische Volksblatt 1929. július 13-i száma főszerkesztői vezércikkben foglalkozott az egyesület által különböző újságoknak elküldött Odenburgs Jammer (Soproni nyomorúság) című írással. A cikket egy bizonyos Paumkirchner nevű,' hajdani soproni lakos írta. A Volksblatt a magyar hatóságok nyugat-magyarországi ténykedését igencsak lebecsülő publikáció nyomán, éles támadást intézett a VDA ellen. Az írás miatt Bleyer is felszólalt Schoen követnél. Elmondta, hogy a magyarországi németségnek nem lesz egyszerű a VDA-val tovább együttműködni, ha a szervezet tevékenysége nem a német kisebbség kulturális támogatására szorítkozik, hanem irredenta mozgalmak céljait szolgálja. Bleyer jelezte, hogy küszöbön álló németországi látogatása alkalmával vissza fog térni az ügyre, és érintkezésbe lép a VDA vezetésével is.'9 Ε jelenségek ellenére a harmincas évek legelején, a politikai enyhülés időszaka köszöntött Nyugat-Magyarországra és a szomszédos Burgenlandra. Ennek fundamentuma az osztrák-magyar viszony további javulása volt. 1930. július 8-án Budapestre érkezett Schober kancellár. A magyar miniszterelnökkel folytatott villámtárgyalásai eredményeképpen, az 1923-as döntőbírósági egyezményt barátsági szerződéssé bővítették ki. Ahogy várható volt, Burgenland és Nyugat-Magyarország ügye egyik fél részéről sem került szóba, sőt a sajtó sem foglalkozott a kérdéssel. Azt a nyilvánvaló képtelenséget azonban többször hangoztatták — igaz csak a hatalmon kívül álló körökben —, hogy Mussolini Bécsben megígérte Dél-Tirol egy részének visszaadását, cserébe pedig Ausztriától a Sopron körüli területek átadását várta volna el.80 Ezek az alaptalan híresztelések azonban még semmilyen zajt sem keltettek a kétoldalú kapcsolatokban. 75 Kánya 1925 októberétől 1933 januáijáig töltötte be a berlini követi posztot. 76 Schoen budapesti német követ távirata a külügyminisztériumnak (1928. március 12.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415, K274549. 77 A német külügyminisztérium levele Loesch-höz (1928. március 13.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415, II. Oe. 412. A külügyminisztérium tájékoztatása a budapesti követség részére (1928. március 15.). Uo. K274551. 78 1933-tól Volksbund für das Deutschtum im Auslande. 79 Schoen budapesti német követ jelentése a külügyminisztériumnak (1929. július 16.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415, K274640. 80 A budapesti német követség jelentése a külügyminisztéi'iumnak (1931. július 10.). PAAA, II. b, Bd. 4. Pol. 6, R73415.
