Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
1344 TÓTH IMRE Magyarországról szóló cikkek. A tudósítás jellegű írások főleg a népszavazás utáni helyzetről, a gazdasági válságban "sorvadozó" (dahinwelkende) Sopronról szóltak.70 A cikkek közül több, alldeutsch szervezetek szellemi sugallatára született. A német külügyminisztérium illetékesei ellentmondásos viszonyban álltak a határon túli németséggel foglalkozó társadalmi szövetségek (Deutschtumsverbände) expanziós szándékokat is tükröző koncepcióival. Nyugat-Magyarország esetében úgy gondolták, hogy a kérdésbe való beavatkozás ronthat a német-magyar kapcsolatokon, különösen, ha azt nem kulturális, politikai, hanem területi jellegű propagandával kötik össze. Erre utal a Deutscher Schutzbund71 1927 nyarán tartott regensburgi gyűlésével kapcsolatos epizód is. A rendezvényen részt vett Ludwig Leser is, aki azt követelte, hogy Németország fordítson nagyobb figyelmet Nyugat-Magyarországra, mivel ott a németség állandó veszélynek van kitéve. A magyar irredenta a gyenge Ausztriával szemben nagyobb sikerre számíthat, mint máshol - mondta, s mindehhez kendőzetlenül hozzátette: "Ausztria soha nem mond le a 150 ezer törzsökös németről, aki a népszavazási komédia miatt Burgenland természetes fővárosával együtt Magyarországon maradt."72 Von Loesch a Schutzbund részéről megnyugtatta vendégét, hogy Burgenland visszaadását Magyarországnak soha nem támogatja, és ebben számít a német parlament és kormány támogatására is. A német kormány azonban hajlamosabb volt budapesti megbízottjának tanácsait követni, aki ellenezte a kérdésbe való hangos beavatkozást. Szolgálati helyén tájékozódva könnyen beláthatta, hogy a nyilatkozatok nem csupán a két ország viszonyának nem tettek jót, hanem ártottak a magyarországi németségnek is. A hasonló megnyilvánulások pángermánnak tűnhetnek Magyarországon, vélekedett Schoen, már ekkor kérve: odahaza hassanak oda, hogy az ügyben érintett körök ne avatkozzanak a burgenlandi kérdésbe, "amire Magyarország különösen érzékeny".73 A Budapestről kapott jelentést követően Loescht bekérették a Wilhelmstrasséra. Itt nem rejtették véka alá rosszallásukat és közölték, hogy a Schutzbund-rendezvényről tájékoztató magyar újságok közleményei nagyrészt helytállóak voltak. Hozzátették, hogy a regensburgi gyűlés nem volt előnyös a Magyarországhoz fűződő kapcsolatok szempontjából. Loesch — vonakodva bár — de ezt elismerte, ugyanakkor iparkodott Leserre hárítani a felelősséget, aki — mint mondta — köztudottan magyarellenes, amivel Budapesten is pontosan tisztában vannak.7 4 A hazai német nemzetiségi vezetők — köztük Bleyer Jakab — szintén nem tartották szerencsésnek a Burgenland-Nyugat-Magyarország polémia napirenden tartását. A burgenlandi kérdés aktualizálása szerinte nem szolgálta a ma-70 Vorwärts 1926. augusztus 17. 71 Deutscher Schutzbund für das Grenz- und Auslanddeutschtum. 72 Az 1927-es belpolitikai válság hatása alatt álló osztrák kormányzat — Seipellel az élen — egyébként nem sietett elhatárolódni Leser nyilatkozatától, sőt a beszéd miatt tiltakozó magyar követ előtt védelmébe vette a burgenlandi politikust, és a magyar vádakra viszontvádakkal reagált. Ambrózy bécsi magyar követ jelentése a külügyminiszternek (1927. június 17.). MOL, Külügyminisztérium Politikai Osztályának reservált iratai (K 64), 1927-20-272. 73 Schoen budapesti német követ jelentése a külügyminisztériumnak (1927. június 9.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, Oe. 936, (K274490). 74 A német külügyminisztérium tájékoztatása Schoen budapesti német követnek (1927. szeptember 8.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, K274496.
