Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
NYUGAT-MAGYARORSZÁG, BURGENLAND ÉS NÉMETORSZÁG-1339 politikai szempontból véleményformálónak számító személyiségek jószerivel átsiklottak az inkriminált megnyilatkozás Burgenlandot érintő kitételei fölött. Berlinben azonban nem választották külön az eset tanulságait. Német részről ezért nemcsak Löbe kényszerült óvatosságra. Ezt követően az egész német külpolitika nagyobb előzékenységet mutatott Magyarországgal szemben és nagyobb figyelmet fordított a magyar érzelmek tiszteletben tartására Burgenland ügyében. Bernhard Bülow külügyi államtitkár 1928. augusztus 18-án, Walko Lajos tervezett németországi látogatása előtt gondosan tájékoztatta miniszterét a Löbe-affér minden fejleményéről és lefolyásáról. Bülow szerint a helytelenül idézett kijelentés azt a látszatot keltette Magyarországon, hogy a német nép egy emberként fellép a trianoni béke sérthetetlenségéért. A bajok okozójának voltaképpen ő is Lesert tartotta, ám a Pester Lloydhan megjelent cáfolat véleménye szerint elsimította az ügyet. A tanulság mindenesetre az volt, hogy csínján kell bánni a burgenlandi kérdés kezelésével, mivel annak az egész magyar revízióra nézve komoly áthallásai lehetnek.51 Amikor Schoen német követ hírül adta, hogy 1928. október 14-én Sopronban felavatják a Hűségkaput, valószínűleg sejthette, hogy az ünnepség szónokai nem rejtik véka alá a Löbe-incidens nyomán kialakult véleményüket, és e helyütt valószínűleg a meghívott Bethlen Istvánnak is reagálnia kell majd az ügyre. Schoen javasolta Berlinnek, hogy a német sajtó abban az esetben is tartózkodó magatartást tanúsítson, ha a rendezvény alatt a magyar sovinizmus hullámai magasra csapnának, és esetleg Burgenland visszaszerzésének igényét is kifejezésre juttatnák.5 2 Bülow kérte a sajtóosztályt, hogy a budapesti követ javaslatát megszívlelve hasson oda a német lapoknál, hogy a burgenlandi kérdés nyilvános taglalásától lehetőség szerint tekintsenek el. Ne firtassák, miként került Burgenland Ausztriához, hogyan zajlott a soproni népszavazás,5 3 mert ez nem lehetséges anélkül, hogy az érintettek még be nem gyógyult sebei újból fel ne szakadnának, és érzékenységük ne sérülne. "Szorosan érdekünkben áll —· írta Bülow —, hogy Magyarország irántunk táplált még meglévő szimpátiáját megőrizzük, ezért a német külpolitika eminens érdeke, hogy a sajtó a Burgenlanddal kapcsolatos fejtegetésektől lehetőleg tartózkodjék.5 4 51 Bernhard Bülow külügyi államtitkár feljegyzése a külügyminiszternek (1928. augusztus 18.) PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. 52 Schoen budapesti német követ jelentése a külügyminisztériumnak (1928. október 6.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. K274567. 53 Német elemzők egyébként időnként meglepő tájékozatlanságot árultak el a nyugat-magyarországi kérdés kapcsán. A Tägliche Rundschau korábban már említett egyik cikkében például azt taglalta, hogy a magyar lapok Burgenlandot mindig a németekkel hozzák összefüggésbe, ezért nem árt tisztázni, hogy — mivel Ausztria szuverén ország — Németországnak közjogi szempontból nincs joga hozzászólni a kérdéshez. Az igencsak helyénvaló megállapítás után azonban így folytatja: abban az esetben, ha Ausztria és Németország egyesül, szintén nem vetődhet fel Burgenland visszaadása Magyarországnak, mert a volt nyugat-magyarországi területek 251 község szavazása alapján csatlakoztak Ausztriához. Ezt az visszacsinálni nem lehet, mert ezzel Németország a népek önrendelkezési jogát tagadná meg. MOL, Sajtó Levéltár (K 428), 172. köt., MTI Berlin, 1928. február 1. 54 Bülow a külügyminisztérium sajtóosztályának (1928. október 11.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415, K274569.