Századok – 2004
Közlemények - Tóth Imre: Nyugat-Magyarország és Burgenland a német külpolitikában (1922–1939) VI/1327
1338 TÓTH IMRE rávenni a magyarokat a weimari köztársasághoz fűződő kapcsolatok lazítására.45 A birodalom budapesti követe természetesen tájékoztatta feletteseit az Ausztriában lezajlott rendezvény magyarországi rezonanciájáról. Elmondása szerint a magyar sajtó általában baráti hangnemben tudósított a német dalosünnepről, és hasonlóan melegen fogadták Magyarországon az oda látogató 2500 német vendéget is. Nem hallgatott azonban azokról a hivatalos és sajtó visszhangokról sem, amelyek a dalosok burgenlandi kirándulását és az ott elhangzott nyilatkozatokat kifogásolták. A követ Leser "tapintatlanságát" és az osztrák kormány ügyetlenségét kárhoztatta a botrány kipattanása miatt. Attól tartott, hogy a fejleményeknek Németország lesz a vesztese, illetve a német-magyar jó viszony esik majd áldozatul.46 Német részről ez idő tájt egyébként is tartottak attól a magyar külpolitika francia orientációjának erősödésétől. Schoen erre 1929. évi összefoglaló jelentésében is utalt. Mint írta, Magyarország számára valóban fontos volt a francia kapcsolat ápolása, elsősorban az optáns-ügy és a jóvátételi kérdések rendezése miatt, ez azonban semmiképp sem jelentett fordulatot a revízió mellett elkötelezett magyar politika külső irányultságában.4 7 A francia kormányhoz közel álló Le Temps október 19-én ugyanakkor valóban megpróbálta bedobni Erisz almáját a két ország közé. Az egész Löbe-féle esetet az osztrák-német egyesülés problémájára vezette vissza, úgy állítva be, mintha a Reichstag elnöke benyújtotta volna a teljes német nemzet jogigényét Sopronra és környékére. Bethlen beszéde — írta a cikk — abból az elkeseredésből táplálkozott, melyet az okozott, hogy Németország a régi szövetséges, Magyarország rovására kívánja növelni területeit.48 Bár erről a beszédben nem volt szó, a magyar közvélemény körében a francia szándék nélkül is csökkent a szimpátia Németország iránt. A Berlinnel rokonszenvező körök is rendkívül lehangoltan fogadták a vezető német politikus szavait, amelyek akkor hangzottak el, amikor épp kezdett erősödni a vonzalom a német külpolitika iránt.4 9 Löbének gyorsan tisztáznia kellett kijelentését. A Pester Lloyd augusztus 7-i számában igyekezett megnyugtatni bírálóit, hogy beszéde semmilyen más nép ellen nem irányult, és a félreértés csupán egy tévedésen alapuló tudósításnak köszönhető. Am azt is hangsúlyozta, hogy a Rothermere-mozgalom Burgenland helyzetét valóban nem befolyásolja, és mind az osztrák-német egyesülési kérdésekben, mind egyéb ügyekben a nemzeti önrendelkezés elve az irányadó.50 A Pester Lloyd megelégedéssel nyugtázta, hogy a Reichstag elnöke az ügyet Magyarország vonatkozásában "kielégítő módon" rendezte. Nyugat-Magyarország szempontjából az eset látványos példa arra, mit tartottak fontosnak a témával kapcsolatban érzékeny helyi politikusok és újságírók, s mit azok, akik a kérdést a teljes magyar revíziós komplexum felől közelítették meg. Utóbbiak közül is a kül-45 A német külügyminisztérium tájékoztatása a belügyminisztériumnak (1929. január 14.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. K274610-274612. 46 A budapesti német követség távirata a berlini külügyminisztérium számára (1928. július 28.). PAAA, II. b, Bd. 4, Pol. 6, R73415. 47 Fejes: i. m. 62-65. 48 Idézi Bellér Béla: Az osztrák-magyar viszony és a burgenlandi kérdés (1927-1929). Századok 1985. 1. 72. 49 Magyar sajtószemle. Adolf Kunz követségi tanácsos összeállításában (1928. július 27. és 31.) NPA, Kt. 788, Liasse Ungarn, 1/1. 1926-1934. 42/pol. 50 Pester Lloyd 1928. augusztus 7.
