Századok – 2004

Tanulmányok - Pogány Ágnes: Magyarország deviza- és árfolyampolitikája a német „Új Gazdasági Rend”-ben VI/1305

1320 POGÁNY ÁGNES szállt Szerbiával bővült.5 2 Az európai klíring aránya pedig eltörpült a német-ma­gyar elszámolási forgalom mellett (3. tábla), és csak egész szórványosan került sor trianguláris, vagy multianguláris klíring-fizetési tranzakciókra.5 3 A békeszerződés után kialakítani tervezett új gazdasági rendben stabil és kerek átváltási arányok bevezetésére készültek. Az árfolyamok stabilitását azzal akarták biztosítani, hogy az átváltási kulcsok megváltoztatását megtiltották, de legalábbis nagyon megnehezítették volna. A kurzusok módosítását mindkét part­ner beleegyezéséhez és hosszú várakozási időhöz tervezték kötni.5 4 A kerek és stabil árfolyamokat azért is szükségesnek tartották, mert az megkönnyíti az egy­séges valutára való, egyelőre csak a távoli jövőben megvalósítandó áttérést.5 5 7. Az árfolyamok kérdése 1941-1945 között Az 1940. november 17-én létrejött német-magyar egyezmény aláírásakor szóbeli megállapodás született arról, hogy Németország az árfolyamok kérdését a háború végéig már nem fogja felvetni. Ε szóbeli egyezség létrejöttében nagy sze­repe volt az olasz álláspontnak, amely nem értett egyet a kurzusok háború alatti megváltoztatásával.56 Magyarország, az egyezményben vállaltaknak megfelelően, a náci Németország által megszállt, valamint a délkelet-európai országok devizái­nak kurzusát hozzáigazította a pengő berlini jegyzéséhez. Ezzel teljesült az a né­met kívánság, hogy egységesen értékeljék a balkáni valutákat és egységesen 20%­ra csökkenjen a márka diszázsiója a konvertibilis valutákkal szemben. A korábbi megállapodás ellenére Németország 1941 júliusában újra felve­tette a márkaárfolyam kérdését.5 7 A német fél célja ezúttal az volt, hogy elérje a birodalmi márka kurzusának paritásra való emelését. Jugoszlávia megszállása következtében megváltozott katonai és politikai helyzetre hivatkozva, a német fél úgy látta, semmi sem indokolja többé a márka diszázsióját. A magyar fél elsősor­ban az árakra hivatkozva igyekezett elhárítani a német felvetést. A márka árfo­lyam emelése vagy a belföldi árszínvonalat emelné meg 25%-kal, vagy a magyar kivitelt kellene német ellenszolgáltatás nélkül, jelentősen megemelni. A magyar tárgyaló fél egyik alternatívát sem tartotta elfogadhatónak. Az 1940. novemberi megállapodás után Magyarország az összes megszállt és balkáni állam devizaár­folyamát beállította a berlini paritásra. A márka felárának felemelése egyben azzal is járt volna, hogy mindezeknek, a vásárlóértékükben erősen leromlott pén­zeknek az árfolyamát is 25%-kal fel kellett volna emelni. 52 BA Deutsche Reichsbank, R 2501/6449 Im mehrseitigen Verkehr verrechnen über die Deutsche Verrechnungskasse, Berlin, 30 April 1943. 53 MOL Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13392. doboz 1941. augusztus 5. 54 ΒΑ Deutsche Reichsbank, Volkswirtschaftliche Abteilung, R 2501/6448 Über das Clearing in zwischenstaatlichen Zahlungsverkehr, Berlin, 15. Dezember 1941.; R 2501/7017 Die Festsetzung der Wertrelationen zwischen den Währungen des deutschen Großwirtschaftsraumes. 8. Juni 1940.; Rein­hard Opitz (Hrsg.): Europastrategien des deutschen Kapitals 1900 - 1945. 2. Auflage, Bonn, 1994. 685-687. 55 BA Deutsche Reichsbank, R 2501/7017 Die Festsetzung der Wertrelationen zwischen den Währungen des deutschen Großwirtschaftsraumes. 160-163. 56 MOL Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13392. doboz, 1941. augusztus 5. 57 A kormánybizottságok tárgyalásaira 1941. július 7. és 29. között került sor Budapesten.

Next

/
Thumbnails
Contents