Századok – 2004
Tanulmányok - Pogány Ágnes: Magyarország deviza- és árfolyampolitikája a német „Új Gazdasági Rend”-ben VI/1305
MAGYARORSZÁG AZ „ÚJ GAZDASÁGI RENDBEN" 1935-1945 1321 Az erőviszonyok alapján, végül ismét Magyarországnak kellett engednie. Magyarország 1941 őszén felértékelte a márka árfolyamát és megszüntette azt a diszparitást, amely korábban a márka és a konvertibilis valuták árfolyama között fennállt. Ezzel teljesítette azt a német követelést, amelyet 1939 őszén fogalmaztak meg először a magyar-német tárgyalásokon. Az 1941. július 29-i megállapodás úgy szüntette meg a márka és a szabad devizák közti árfolyamkülönbséget, hogy a magyar fél csökkentette a szabad devizák felárát. Az MNB megszüntette a dollár és font árfolyamjegyzését, 1941 augusztusától sem dollárt, sem fontot nem vásárolt és nem adott el. Az Amerikai Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával egyébként sem volt ekkor már Magyarországnak kereskedelmi kapcsolata. A Brit Birodalom Magyarországra is kiterjesztette a „trading with the enemy" törvényt, amely minden fizetési forgalmat lehetetlenné tett, az Egyesült Államok pedig befagyasztotta a magyar követeléseket, így a fizetési forgalom itt is lehetetlenné vált. A svájci frank és svéd korona felárát leszállították a márkafelár szintjére, 48 1/2%-ról, 21 3/4%-ra, az olaszokkal való egyeztetés után a líra felára 47-48 1/2%-ról, 21-22 1/2%-ra csökkent.58 Az MNB 1941. szeptember 27-én fejezte be a devizafelárak 1940-ben elkezdett egységesítését. Ezzel a német márka korábbi alulértékeltsége minden valutával szemben megszűnt. A július 29-i kényszeregyezményt a magyar jegybank vezetője keserűen fogadta. Baranyai Lipót szerint a megállapodást nehéz tárgyalások előzték meg, mivel két rossz között kellett választani. Tartalékokat kellett felhasználni, ami veszteségeket okozott.5 9 A német fél ezzel szemben sikerként könyvelte el a több mint másfél éve követelt árfolyam változtatások elérését. Clodius elégedetten táviratozta Berlinbe: „megszűnik Magyarországon a birodalmi márka politikai és gazdasági szempontból tűrhetetlen leértékelése az úgynevezett szabad devizákkal szemben. (...) a tárgyalások eredménye lényeges lépés Magyarország beillesztésére azokba a német tervekbe, amelyek Európa gazdasági újjáalakítását német vezetés alatt valósítják meg. Ezt az irányadó magyar személyiségek is megérezték, és ezért a tárgyalások egyes szakaszai nehezek voltak."6 0 A Magyarországra kényszerített egyezmény aláírásakor, 1941 nyarán a nemzetközi fizetési forgalom mintegy 90%-a már kötött devizában, kétoldalú fizetési egyezmények keretében bonyolódott le.6 1 A konvertibilis export lehetőségei mindössze Svájcra és Svédországra szűkültek. Az árfolyam-politika elveszítette azt a funkcióját, hogy a szabad szektor felé terelte a magyar kivitelt. A külkereskedelem 70%-a Németországba irányult, az államközi megállapodások következtében. A magyar klíringkövetelések egyre gyorsuló növekedése ellen többé már nem lehetett hatásos az árfolyam-politika, amely a felárak egységesítésével amúgy is fegyvertelen maradt. Az egymást évente követő kereskedelmi egyezmé-58 MOL Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13392. doboz, 1941. szeptember 30. 59 MOL Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13392. doboz, 1941. augusztus 5. Botos, 237-238. 60 Clodius külügyminisztériumi osztályvezető-helyettes távirata a Külügyminisztériumnak, Róma, 1941. július 31. In: A Wilhelmstrasse és Magyarország, 609-610. 61 A magyar jegybank ehhez a következő megjegyzést fűzte: „Ebben a helyzetben szívesen láttuk a többoldalú clearing bevezetését célzó kezdeményezést; kár, hogy ez a kezdeményezés eddig igen kis körben valósult meg." A Főtanács jelentése az 1941. évi üzletvitelről. In: A Magyar Nemzeti Bank közgyűlésének XVIII. rendes ülése 1942. február hó 9-én. Budapest, 1942. XXIX - XX.
