Századok – 2004
Tanulmányok - Pogány Ágnes: Magyarország deviza- és árfolyampolitikája a német „Új Gazdasági Rend”-ben VI/1305
MAGYARORSZÁG AZ „ÚJ GAZDASÁGI RENDBEN" 1935-1945 1319 viszont beleegyezett a diszázsió 20%-ra való csökkentésébe.4 7 Megállapodás született arról is, hogy Magyarország bekapcsolódik a berlini központi multilaterális elszámolási rendszerbe. Magyarország vállalta, hogy a megszállt Hollandiával, Belgiummal, a Lengyel Főkormányzósággal, valamint Norvégiával folytatott fizetési forgalmát Berlinen keresztül, a német-magyar fizetési forgalomba betagolva bonyolítja.4 8 A németek ígéretet kaptak arra is, hogy a magyarok a pengő árfolyamát harmonizálják a balkáni országok devizaárfolyamaival.4 9 Az „Új Gazdasági Rendről" készült tervezetekben a délkelet-európai államokat rendszerint nem sorolták azon országok csoportjába, amellyel a németek szorosabb pénzügyi együttműködést terveztek kialakítani a jövőben. 1940 nyarán a „belső Európa-blokk"-nak nevezett csoportba, amelyet a szűkebb körű központi klíringbe is be akartak vonni, valójában csak a Németország által katonailag és gazdaságilag is uralt, főként már megszállt országok kerültek (Belgium, Luxemburg, Hollandia, Dánia, Norvégia, Lengyel Főkormányzóság, Cseh-Morva Protektorátus és Szlovákia). A „tágabb Európa-blokkba" sorolt országok esetében úgy ítélték meg, hogy itt nehezebb lesz multilaterális rendszer bevezetése, hosszadalmas tárgyalások szükségesek, a nagy klíringadósságok, a hosszú fizetési határidők, az ingadozó márkaárfolyam által kiváltott ellenérzések, és a nemzeti presztízs-szempontok miatt.5 0 A délkelet-európai országok kihagyása a szűkebb körű elszámolási rendszerből meglepőnek tűnhet, de talán részben magyarázhatja az a sikertelenség, amely a márka felértékelésére irányuló német próbálkozásokat kísérte ekkoriban a térségben. A szövetséges délkelet-európai államok nem szívesen engedtek a német nyomásnak, devizapolitikájukat nem akarták teljesen a német nagytérgazdaság érdekeinek alárendelni. A német kormánynak bizonyos engedményeket sikerült ugyan elérnie a jugoszláv és a román kormánnyal szemben,5 1 a 2. tábla mégis azt mutatja, hogy a márka árfolyama még 1940 végén is igen távol állt a paritástól a délkelet-európai országokban, Románia esetében annak alig felét tette ki, a többi országban pedig a 2/3 és 3/4 között ingadozott. Bár Magyarország 1940 novemberében csatlakozott az európai központi klíringhez, de az elszámolási forgalomban résztvevő országok köre 1943-ig mindössze a meg-4' A tárgyaló felek megállapodtak a márka felárának emeléséről (18/19 1/2%-ról 21/22 1/2%-ra) és az USA dollár, a font, a svájci frank és a svéd korona, tehát a szabadon konvertálható devizák, felárának egyidejű csökkentéséről (50/53%-ról 47/50%-ra). A líra felára továbbra is 48 3/4% maradt. A Reichsmark diszázsiója ezzel 22,8%-ról 19,2%-ra csökkent. Az egyezmény november 21-én lépett életbe. BA Deutsche Reichsbank, R 2501/7135 Vermerk über die wichtigsten Ereignisse und Veränderungen im Laufe des Monates November, Berlin den 30. November 1940. A német fél még 1941 márciusában is úgy ítélte meg, hogy ennél nagyobb engedményre a magyarok nem hajlandóak. BA Deutsche Reichs- bank, R 2501/6324 Für den Besuch des ungarischen Nationalbankpräsidenten Baranyai, 20. März 1941. 48 A multilaterális klíring létrehozására irányuló első nemzetközi egyezmény az 1940. szeptemberi német-olasz megállapodás volt, amelyben Olaszország vállalta, hogy minden fizetési forgalom Olaszország és Hollandia, Belgium, a Lengyel Főkormányzóság, valamint Norvégia között a német-olasz klíringben kerül elszámolásra. BA Deutsche Reichsbank, Volkswirtschaftliche Abteilung, R 2501/6448 Über das Clearing in zwischenstaatlichen Zahlungsverkehr, Berlin, 15. Dezember 1941. 49 BA Deutsche Reichsbank, R 2501/7135 Vermerk über die wichtigsten Ereignisse. 50 BA Deutsche Reichsbank, R 2501/6428 Der Zahlungsverkehr im europäischen Großwirtschaftsraum, Berlin, 20. Juli 1940. 9-21.; Boelcke: Deutschland als Welthandelsmacht 1930-1945. Berlin, 1994. 147.; James: i.m. 79-80. 51 MOL, Filmtár, Z6 MNB Főtanácsülési jegyzőkönyvek, 13.392. doboz, 1940. január 16.
