Századok – 2004
Tanulmányok - Pogány Ágnes: Magyarország deviza- és árfolyampolitikája a német „Új Gazdasági Rend”-ben VI/1305
MAGYARORSZÁG AZ „ÚJ GAZDASÁGI RENDBEN" 1935-1945 1309 1931 után Magyarország aranyparitáson alapuló bilaterális klíring-szerződéseket kötött Svájccal, Ausztriával, Franciaországgal, Németországgal, Olaszországgal, Belgiummal és Romániával. A megállapodások azonban egyáltalán nem teljesítették be a hozzájuk fűzött várakozásokat. Bár eredetileg a szerződéseket azzal a céllal kötötték, hogy a kötött devizagazdálkodás hátrányos külkereskedelmi hatásait kivédjék, és a partnerországgal szemben kiegyensúlyozott fizetési mérleget érjenek el, a klíringrendszer tényleges működése nem teljesítette be ezeket a várakozásokat. Magyarország kivitele egyedül Németország irányában nőtt, itt jelentős külkereskedelmi aktívumot halmozott fel, míg a többi klíring relációban visszaesett a magyar kivitel és passzívumok keletkeztek, amelyeket viszont nem lehetett a nem konvertibilis német követelésekből fedezni. A kiviteli piacait elveszítő magyar mezőgazdaság számára vonzó perspektívát nyújtott a német piac megnyitása. 1934r től Németország egyre növekvő mennyiségben igényelte a magyar élelmiszerek behozatalát és a magyar termékekért a világpiacit meghaladó árat fizetett, amely azonban alatta maradt a válság előtti, és a német belső árszintnek is. Magyarország cserében elfogadta, hogy a német importőr nem konvertibilis márkában fizet.9 1934-től Magyarország első számú kereskedelmi partnere Németország lett, de a négy utódállammal (Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia) folytatott kereskedelem még 1937-ben is valamivel meghaladta a német relációt. Németország, Ausztria és Csehszlovákia bekebelezését követően azonban aránytalan túlsúlyra tett szert a magyar külkereskedelemben, miután magába olvasztotta az ország két, korábban legfontosabb kiviteli piacát. 2. ábra: Németország részesedése a magyar külkereskedelmi forgalomban, 1920-1944 I -·— Behuzalal -•— Kivitel | Forrás: Magyar Statisztikai Szemle 1938. 4. szám, 478-479. és Magyar Statisztikai Évkönyvek alapján 9 Ránki György: Gazdaság és külpolitika. Budapest, 1981. 247-251.
