Századok – 2004
Tanulmányok - Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1920–1944 VI/1285
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓTÖRVÉNYEK ÉS RENDELETEK, 1920-1944 1 293 amely „a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről" intézkedett,8 pusztitóbb hatású volt, mint a Teleki, vagy Kállay-kormány tucatnyi zsidórendelete. Csak további kutatásokkal lehet tisztázni, hogy a Magyarországi Rendeletek Tárában, illetve a Budapesti Közlönyben közzétett rendeleteken kívül hány bizalmas rendelet, miniszteri leirat, körlevél stb. befolyásolhatta még a zsidók életét Magyarországon.9 Már 1938 márciusában feltűnt az iparügyi miniszternek, hogy a külföldi állampolgárok munkavállalási ügyeinek tárgyalásánál nem állnak rendelkezésre a kérelmezők vallási adatai. A belügyminiszter március 9-én kelt „bizalmas" rendeletében kénytelen volt megállapítani, hogy a jelenleg forgalomban lévő űrlapokon vallási „rovat jelenleg rendszeresítve nincs", de jelezte, hogy utánnyomás esetén ilyen tartalmú rovattal ki fogják egészíteni az űrlapokat.1 0 A Belügyminisztérium 1942 tavaszán például „bizalmas leiratban" arra utasította az önkormányzatokat, hogy zártkörű versenytárgyalás esetén zsidó cégektől ne kérjenek be árajánlatot.1 1 Az évenként kiadott csaknem EZER rendelet viszont némi magyarázatot igényel. Sokszor egészen triviálisnak tűnő ügyekben születtek rendeletek. A kereskedelmi miniszter például külön rendeletben tiltotta meg, hogy az üzletekben hámozott narancsot áruljanak.1 2 Ugyanez a miniszter egy másik rendeletével az aprócska Jánoshalma községben eltiltotta a fodrászokat attól, hogy vasárnap dolgozzanak, vagy ha mégis, akkor hétfőn déltől kedd reggelig kellett zárva tartaniuk.1 3 A zsidórendeletek egy része pusztán határidő-módosításról intézkedik, a rendeletalkotók sorozatosan voltak kénytelenek belátni, hogy túlságosan rövid időt biztosítottak egy-egy intézkedésük végrehajtására.1 4 A magyarországi zsidókat korlátozó jogszabályokat, és a hozzájuk kapcsolódó csaknem 300 rendeletet három fő csoportra lehet osztani. I. Gazdasági törvények és rendeletek A legnagyobb csoportot az elszegényítés-kifosztás-hullarablás szavakkal jellemezhetjük. A nyilvánosan is meghirdetett céljuk az ebbe a csoportba tartozó zsidókat korlátozó jogszabályoknek és rendeleteknek a zsidók gazdasági hatalmának korlátozása, megtörése, majd megsemmisítése volt. Ide tartoznak azok a törvények és rendeletek, melyek alapján korlátozták egyes foglalkozási ágakban a 8 1600/1944. M. E. sz. rendelet. (1944. április 14.) MRT 1944. 447-456. 9 A Belügyminisztérium reservált iratanyaga csak töredékesen maradt fenn. Ebben 23 zsidó tárgyú „bizalmas", „szigorúan bizalmas" stb. jelzettel ellátott rendelet másolati példányai találhatók. Ld. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), Belügyminisztérium reservált iratai (a továbbiakban: Κ 149), 1938-1944-20.000. BM körrendeletek 1931-1944. 10 MOL, Κ 149, BM 48/1938. res. VII./b. (1938. március 9. Pásztóy Ámon aláírásával). 11 BM 55.285/1942. IV (május 10.). Csongrád Megyei Levéltár, Főispáni iratok, 312/1942. 12 15.326/1940. Κ. Κ. M. 13 54.611/1940. Κ. Κ. M. 14 A kormány 1.100/1939. M. E. sz. rendelete (január 28.) a visszacsatolt felvidéki területeken szabályozta az ipart, kereskedést űzők jogait. Eredetileg július l-jén veszítették volna érvényüket a régi iparengedélyek. Március 11-én újabb rendeletben (2.850/1939. M. E.) a bankok, pénzváltó üzletek esetében működési engedélyüket december 31-ig meghosszabbították. Teleki Pál 1940. március 28-án (!) kiadott újabb rendeletében (2.270/1940. M. E.) június 30-ig adott újabb haladékot a felvidéki bankoknak és pénzváltó üzleteknek.
